A priapizmus a hímvessző folyamatos és kóros erekciója, melyet szexuális vágy vagy ingerlés nem kísér, és rendszerint fájdalommal jár. Az elnevezését az ókori görög termékenységi istentől, Priapos-tól kapta. A Priapost megtestesítő szobrok alakjait mindig nagy, merev pénisszel ábrázolták

A priapizmus mechanizmusa nem teljesen tisztázott, kialakulásában több tényező is szerepet játszhat, akár együttesen is. Leggyakrabban a kismedencei vénák elzáródásával hozható kapcsolatba. A kismedencei vénák elzáródásának egyik lehetséges oka a vérrögképződés (kismedencei trombózis), melyet előidézhet öröklött trombózisra való hajlam (ún. trombofília), vérképzőszervi daganatok (leukémiák, limfómák), sarlósejtes anémia vagy sarlósejtes jelleg. A vénák elzáródhatnak kismedencei vérömleny vagy daganat által is.

Szerepet játszhat a priapizmus kialakulásában a nemiszerv fertőzése vagy gyulladása (pl.: prosztata-gyulladás, húgyvezeték-gyulladás, húgyhólyaggyulladás - utóbbi különösen akkor, ha hólyagkő is kialakul); agyi és gerincvelői betegség (pl.: szifilisz, daganat), illetve a nemiszervek sérülése is.

Számos gyógyszer is okozhat priapizmust:

- Trazodon

- Chlorpromazin

- Methaqualon

- Prazosin

- Tolbutamid

- Egyes vérnyomáscsökkentő szerek

- Antikoagulánsok és szteroidok

- Merevedési zavar injekciós kezelésének mellékhatásaként

Az állapot bármilyen korú férfinél előfordulhat, beleértve a csecsemőket és a gyermekeket is, ám leggyakrabban 20-50 éves életkorban jelentkezik. Általában a nem kívánt erekció két órán túli fennállása esetén beszélünk priapizmusról.

A hímvessző barlangos teste (corpus cavernosum) ritkán teljesen betrombotizálhat, azonban rendszerint sűrű, sötét vénás vért tartalmaz. A szivacsos test (corpus spongiosum) és a hímvessző makkja (glans) ritkán érintett. Ennek megfelelően a pénisz törzse duzzadt és kemény, a makk azonban puha marad.

Kezelés és gyógyulás: