Szomorú volt azt látni, hogy valaki az egyik nap még egészséges, majd másnap életet ad gyermekének és ő is és gyermeke is belehal a szülésbe. Ez egy olyan dolog, amivel nehéz megbarátkozni gyermekként, mert egyszerűen nem tudod felfogni, és csak kérdezgeted, hogy miért történt?
- „Beteg volt talán? Úgy értem egy hete láttam és akkor még semmi baja sem volt”
Édesanyám vagy valaki más erre annyit mondott, „Tetanuszfertőzésben halt meg az anyuka és gyermeke is.”
- „Hogyan történhetett, hiszen egyikük sem volt beteg…”
Édesanyám pedig azt felelte: „Azért haltak meg, mert nem kaptak semmilyen védőoltást.”
Mindez nagyon nehezen fogadható el, hiszen ez a halál megakadályozható lett volna!
Az anyasági és újszülöttkori tetanusz
Miért veszélyes? A legtöbb szegény országban az anyák nem kórházban szülnek, ezért mi az, ami elsőnek a kezükbe kerül, hogy elvágják a köldökzsinór? Egy kés, amit nap, mint nap használnak. A köldökzsinór elvágásánál a kést nem fertőtlenítik, és mivel sem az anya, sem pedig a gyermeke nem kapott védőoltást, mindkettő életét veszti.
Hiszem, hogy mindannyiunk számára fontos, hogy a tetanusz megszüntetéséért küzdjünk és ezt a célt 2012-re elérjük. Miért? Én azt várom, hogy egyszer majd jön valaki, aki azt mondja, hogy van védőoltás HIV vírus ellen is, és ha ez megtörténik, örömömben táncra perdülök. De most egy olyan betegségről beszélünk, ami ellen hosszú évtizedek óta van védőoltás és azáltal, hogy az anyákat vagy a felnőtteket beoltjuk, megakadályozhatjuk a fertőzést. Ma már megkérhetjük az embereket, a szülés előtt álló nőket arra, hogy mielőtt szülnének, menjenek be a kórházba, s a védőoltással megakadályozhatjuk mind az anya, mind születendő gyermeke halálát, mielőtt túl késő lenne. Így miután elvágják a köldökzsinórt, az anya és gyermeke is egészségesen élhetnek tovább. Erről szól az anyasági és újszülöttkori tetanusz, hogy olyan védőoltást adunk az embereknek, amely nincs befolyással a mindennapi életükre, de a kórházban történő védőoltással és szüléssel megmenthetjük őket.
Afrikában nőttem fel, és mint minden gyerek, sok bolondságot csináltam gyermekkoromban. Egyszer egy 100-as szög állt a talpamba és hálás lehetek édesanyám egészségmániájának, aki beadatta az összes tetanusz-védőoltást. Az UNICEF-ből ekkoriban még csak annyit láttam, hogy nagy kamionokkal jönnek, valójában megmentették az életemet.
A dal az afrikai élményeimről szól. Mindenhol, ahol eddig jártam, ott reményt és kitartást láttam. A dalaimat a gyermekek mosolya ihleti, hiszen még a legbetegebb is úgy jön elénk, hogy próbál vidámabb arcot vágni. Ezekre a mosolyokra gondolok és arra, ahogy az arcuk felderül, mikor énekelni kezdek.
Azok a nők és gyermekek, akikkel Hedi-ben találkoztam, olyanok, mint a legtöbb szegény országbeli nő és gyermek: kitartóak. Megdöbbentett a leendő anyák, édesanyák elszántsága, a kisbabák pedig ijedten néztek körül az oltás közben, hogy mi történik most velem? Majd amikor megkapták a védőoltást, mindegyik sírós arcot vágott, és ez az apró sírás menti meg az életüket.
