Gyakori élethelyzet manapság, amikor a család "feje", a férfi, - munkanélkülivé válik. Ez a tragikus állapot akkor válik még veszélyesebbé, ha rövid időn belül nem keres, és talál munkát. A krízis helyzetben ugyanis gyakran az "erősebbik nem" képviselői depresszióba esnek, a sok sikertelen próbálkozás után a pohár után nyúlnak, ellustulnak, és egy idő után már krónikus munkakerülővé válnak.

Először csak kisebb szemrehányások, majd egyre viharosabbá fokozódó veszekedések mérgezik végzetessé a párkapcsolatokat. Elégedetlen és elkeseredett nők hozzászólásait olvastam egy fórumon, melyek talán tipikusan példázzák, a kialakul helyzetet:

"21 éves vagyok, a barátommal már lassan 2 éve együtt vagyunk. A kapcsolatunk megromlásáról végül is a párom tehet, mert folyton veszekedési téma a munkahelye, a munka vállalása. Folyton válogat, pedig nagy végzettsége nincsen. Már több,mint 3 hónapja munkanélküli, de ezelőtt is volt már párszor. Igaz nem élünk együtt, de így nem lehet vele a jövőt tervezni, mert egy kényelmes, lusta típusú pasi. Nem éppen ideális férjnek való. Már kétszer szakítottam vele, mert elegem lett abból, hogy el-eldolgozgat, és nem iparkodik sosem. Tudom, hogy szakítanom kéne vele, de szeretem, és nem bírom megtenni végérvényesen, mert ez az első komoly kapcsolatom is. Gondolom ezért is ragaszkodok hozzá nagyon. Ő nagyon szeret, de változni nem fog. Nagyon félek attól, hogyha vele tervezem a jövőmet, akkor csak a kölcsönök, hitelek fognak minket eltartani. Szóval, nagyon szomorú vagyok, hogy az ő lustasága és kényelme miatt fog tönkre menni a kapcsolatunk, mert egyébként nagyon jól megvagyunk. De abból meg nem lehet megélni."

"Az én páromat most február elején küldték el, több társával együtt, létszámleépítés miatt. De engem már most idegesít, hogy nem dolgozik. Szegény még a felmondási idejét tölti, én már most mondom neki a magamét. Sajnos nem könnyű elhelyezkedni."

"Az én férjem alkalmi be nem jelentett munkákból él. Ha van kedve dolgozik ha nincs nem. Majd én eltartom. Én fizetek mindent. Estig dolgozom, szombatonként suliba járok, hogy utána 2 helyen dolgozhassak, mert 2 gyerekünk van és adósság hegyek. Ő akármit nem vállal el, tanulni nem akar, viszont mindenről és mindenkiről van véleménye."

"A férjem tavalyig csak nyáron dolgozott télen nem. Az idei évben változás történt már nyáron sem dolgozik! Megcsinálja magának azt a kis pénzt naponta ami a szükségleteinek kell(alkohol, kocsma, cigi)a többi levan sz. . . . -va. nem érdekli a rezsi a megélhetés a kiadások. Még ő van megsértődve, hogy kb. egy hónapja nem főzök rá. Egész nap képes ellenni, még ha unatkozik is. De az a lényeg, hogy a lakásom fele értékét követeli azzal a címszóval, hogy 14 éve együtt vagyunk és jár a fele. Így többet tudna elinni! A válást már nem kell ajánlani május végén beadtam, de hogy mi lesz belőle?. . ."

"Az én volt férjem is évekig nem dolgozott, nem is akart dolgozni. Rákapott a csavargásra és az italra is. Addig fajult a dolog, hogy otthon már verte is a családot. Itt telt be a pohár, elváltam tőle."

Talán többen a saját helyzetükre, vagy annak néhány pillanatára ismernek. Döbbenetes, hogy hány kapcsolat és család hullik szét, ha a férfi megfeledkezik felelősségéről, és eltunyulva a számára kényelmes, ám mégis rossz megoldást választja. A kétségbeesett asszonyt és a csatározások között megrémült gyereket maga mögött hagyva az alkoholmámorba menekül. Persze van, aki alapból utál dolgozni, és fejvesztve menekül mindenféle lehetőség elől...

Azonban ne legyünk igazságtalanok, tudvalévő, hogy a dolog fordított esetben is "működik"....

Mi hát a teendő?

Ha a munkaundor és a lustaság már időben kiderül, - adjuk fel! Kutyából sose lesz szalonna, és ne gondoljuk, hogy a kedvünkért majd megváltozik...

De ha a már hosszú évek óta működő kapcsolatban kezdődnek a problémák, próbáljunk meg türelemmel és megértéssel túljutni a krízisen, - amennyiben lehet.

Persze kérhetünk pszichológusi segítséget is... Ők bizonyára sosem lesznek munkanélküliek, éppen ezért.....

KJ