"Megváltoztatja-e a mostani világjárvány a városainkat? Azt gondolom, hogy bár jelenleg úgy tűnhet igen, a történelem mégis azt sugallja, hogy nem. A változás helyett a vírus csupán felgyorsította azokat a tendenciákat, amelyek már előtte is megfigyelhetők voltak" – fejtette ki előadásában Norman Foster.
Foster London példáján keresztül mutatta be, milyen történelmi eseményekből következtetett erre. Az 1666-os tűzvész következtében például téglából építették újjá a várost, ami jobban ellenáll a tűznek, mint a korábban használt fa. A 19. századi kolerajárvány a modern higiéniai fejlesztések, elsősorban a csatornahálózat korszerű kialakításának kiindulópontja volt.
A modern építészeti stílus jellegzetességei – mint a nagy ablakok, sok napfény, teraszok, tiszta, fehér falak – pedig a tuberkulózis hatására terjedtek el. De mindez Foster szerint az említett katasztrófák nélkül is népszerűvé vált volna, nem csak Londonban, hanem a világ más városaiban is. A krízishelyzetek csupán siettetik ezeket a változásokat.
A brit építész szerint korunk legfontosabb kérdésköre a mobilitás: emberek, árucikkek és információ mobilitása a klímaváltozás korában. Az ezzel kapcsolatos folyamatok pedig már évek óta megfigyelhetők: elektromos járművek elterjedése, drónok használata az áruszállításban, sharing szolgáltatások népszerűvé válása.
Hasonló változások indultak el a munka világában is: egyre több az otthonról végezhető munka, és a munkaórák is egyre rugalmasabbak. Foster arra persze nem tér ki, hogy ezek a trendek elsősorban a felső-közép osztály fiataljait érintik, a pandémia pedig rámutatott arra, milyen nehéz helyzetben vannak azok az alapmunkát végzők, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy akár csak átmenetileg is otthonról dolgozzanak.
Foster a fentieken túl kiemelte a zöld építészeti trendeket, amik egyelőre ugyan kivételnek számítanak, de elmondta, abban bízik, hogy hamarosan széles körben elterjednek. Ilyen például a természetes szellőzés, ami egészségügyi szempontból is előnyös. Hangsúlyozta a városi zöldfelületek fontosságát is az emberek jólléte és a klímavédelem szempontjából egyaránt. Ezek azok a folyamatok, amikről Foster úgy véli, a járvány következtében felgyorsulhat az elterjedésük.
Az így bekövetkező változások tehát nem a vírus közvetlen következményei, az csak elősegíti azok bevezetését.
A trendek tehát nem újak. Foster is felsorolt beszédében néhány olyan városfejlesztési példát, amelyekben részt vett és alátámasztják mindezt, a Trafalgar tér átalakításától kezdve a Marseille-i kikötőn át Szöulig.
Ami viszont az építész szerint újdonság, az az emberek hozzáállása a változáshoz, aminek köszönhetően új lehetőségek nyílnak a városi élet jobb minőségűvé tételére, és a klímaváltozás elleni küzdelemre egyaránt.
Foster figyelmeztetett: az épületek között történő szállítás az üvegházhatású gázok kibocsájtásának 42 százalékáért felelősek. Ezért a sűrűn lakott európai városok (ahol minden könnyen és gyorsan megközelíthető) lehetnek a fenntartható városi fejlődés mintaképei az autócentrikus metropoliszok helyett.
Annak érdekében, hogy mindez így történjen és a városok önfenntartóvá váljanak, Foster azt javasolta a városvezetőknek, hogy a különböző érdekcsoportok közötti különbségeket kell lazítani, holisztikus szemléletmód alapján.
