Szakmabeliek is rákaptak a mérgező személyiség kifejezésre, olyannyira, hogy komoly folyóiratokban, a Psychology Today-től a Harvard Business Review-ig, egyre több írásban tűnik fel a szó. Politikusok használják ellenfeleik lejáratására, pszichológusok, pszichiáterek alkalmazzák pácienseikkel kapcsolatban.
A fogalom felbukkanásának és elterjedésének egyetlen pozitív hatása, hogy ráirányítja a figyelmet arra a viselkedésmódra, melyet jól, rosszul, de megpróbálnak néven nevezni.
Ugyanakkor a pszichológiai jelenségeket leíró számos köznyelvi kifejezéshez hasonlóan a toxicitás fogalma nem egyértelmű.
A mérgező emberek éppúgy lehetnek áldozatok, mint ahogy zaklatók. A többi emberhez hasonlóan bírhatnak pozitív, vagy éppen negatív személyiségjegyekkel. Túl egyszerű, hogy többféle személyiségzavarra egyfajta univerzális kifejezésként használjuk a mérgező jelzőt.
Még az i lehet, hogy az érintettek szempontjából kifejezetten ártunk a toxikus minősítéssel.
Egyfajta fatalista értelmezéssel, mintegy felmentjük az érintett személyeket, mondván, „áh, ez egy mérgező személy, nincs mit tenni…”
Létezik-e egyáltalán olyan, hogy mérgező személyiség?
A közvélekedés szerint a toxikus ember a személyiségzavarok klinikai kategóriájába tartozik. Ezt a fajta viselkedésegyüttest egy egész életen át tartó, az egyének közötti kommunikációban megnyilvánuló zavar jellemzi. Mindezt azonban a pszichológusi, pszichiáter szakma élénken vitatja.
Például a nárcisztikus személyiségzavar létezését is olyan mértékben kétségbe vonják, hogy ezt a kategóriát el is távolították a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének 2013-as kiadásából (ez az amerikai hivatalos pszichiátriai rendellenességek egyfajta gyűjteménye), részben azért, mert a szakma képviselői nem tudtak megegyezni abban, mit jelent a kifejezés pontosan.
Ha tehát a nárcisztikus, vagy éppen a pszichopata személyiségjegyek nem feltétlenül stabil tudományos kategóriák, mit tudunk kezdeni azokkal, akikre rásütötték a mérgező címkét?
Az emberek folyamatosan alakulnak, a társadalmi és szociális környezet, a személyes tapasztalatok együttese igen változatos viselkedési mintázatokat eredményezhetnek.
A kutatások szerint a problémás személyiségjegyekkel bíró emberek is változhatnak az idő múlásával, a tulajdonságok nem rögzülnek örökre. Figyelmünket érdemesebb arra a felismerésre összpontosítanunk, hogy elsősorban a társas dinamika és a helyzetek mérgezőek, nem pedig az emberek.
Társadalmi kontextus, szociális dinamika, hierarchikus struktúrák
Azt az egyszerű tényt mindannyian könnyen képesek vagyunk belátni, hogy azok, akik egy szociális mikrokörnyezetben (pl. munkahelyen) hatalommal bírnak, ez a viszonyrendszer alapvetően befolyásolja a személyiségüket.
Hétköznapi fogalmaink szerint egy főnök lehet rossz, de a lényeget tévesztjük szem elől, ha mérgezőnek nevezzük. Nem annyira a személyiségében rejlő jegyek, sokkal inkább a fennálló hatalmi szerkezet, a hierarchikus struktúra hibáztatható az elfajzott viszonyokért.
Miért is nevezzük egymást mérgezőnek? Részben, mert ez a könnyebb út: másokat hibáztatni saját szorongásunkért.
A mások hibáztatásának kényszere ráadásul arra ösztökél mindannyiunkat, hogy ne vegyük figyelembe az árnyalatokat, vessük el az önreflexiót, és adjuk át magunkat annak a gyönyörnek, melyet mások okolása jelenthet számunkra.
De mi van akkor, ha a másik valóban kárt tett? Akkor az illető valóban mérgezőnek nevezhető? Kutatások azt mutatják, hogy ha hiszünk abban, hogy mások állandó tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek nem változnak (például mondjuk „mérgezőek”), akkor is csak a nyitottság, a másik elfogadása lehet gyógyír erre a helyzetre.
Természetesen a világ tele van egyenlőtlen hatalmi dinamikákkal, és a hatalommal sokan visszaélnek. De amikor az azonos hatalommal rendelkező emberek egymást hibáztatják a másik „mérgező”, „manipulatív” vagy „nárcisztikus” volta miatt, gyakran a könnyebb utat választják, és nem a megoldást keresik.
Időlegesen segíthet ugyan a függő helyzetben lévő emberen, ha a főnököt, barátnőt vagy szülőt kórosan rossznak, azaz mérgezőnek minősít, ezzel képes az illető hatalma alól kiszabadulni.
Hosszú távon azonban minden fél számára problémákat okoz, ha elhiszik azt, hogy a kárt okozó fél állandó viselkedési mintázata (mérgező személyisége) minden baj okozója.
Az érzelmi szorongás gyorsan enyhül, ha fájdalmunkat, sérelmeinket a másik fél állandó és rosszindulatú patológiájának tulajdonítjuk. Ugyanakkor több erőt, kreativitást és ügyességet tapasztalhatunk meg nehéz helyzetekben, ha nem esünk bele abba a csapdába, hogy olcsó pszichologizálással a másik eredendően rossz tulajdonságait okoljuk a kialakult helyzetért.
Ezt is olvasd el:
https://eletforma.hu/elet-mod/a-testbeszed-arulkodik-rolad-es-a-parodrol/
https://eletforma.hu/elet-mod/a-beka-segge-alatt-van-a-magyar-nok-onbizalma/
