A keleti gondolkodás azonban a másik oldalról szemléli mindezt: tekintsük a betegséget életünk természetes velejárójának. Sőt! Jobb, ha egyenesen tanítómesterünknek, ami azért munkálkodik bennünk és rajtunk, hogy felhívja a figyelmünket bizonyos dolgokra.

Egy-egy visszatérő (pl. allergia, ekcéma) vagy az életünket komolyan befolyásoló betegség (pl. rák,szívinfarktus) kapcsán igen is muszáj feltennünk magunknak a kérdést:

Mire figyelmeztet a betegségem?

Mi a célja velem?

Már Paracelsus is bölcsen  kijelenti, hogy az ember egészségét a "belső orvos", azaz saját természete, valamint a "belülről gyógyító orvosság", azaz a belső szubsztancia határozza meg. Ha tehát betegek vagyunk, akkor elsőként öngyógyító képességünkre, belső erőnkre kell hagyatkoznunk.

S itt kell megemlíteni agyunk és gondolataink sajnos méltatlanul elhanyagolt szerepét, a gondolatok teremtő erejét!

"Gondolataink mi magunk vagyunk.

Minden, ami vagyunk, benne van gondolatainkban.

Gondolataink teremtik meg a világot"-mondja Buddha.

Már az 1980-as években Geerd Ryke rákkutató felfedezte, hogy életünk nagy krízisei, megoldatlan problémái során testünk is átéli a feszültségeket, a reménytelennek tűnő helyzetet, - például az agyban ún. feszültség gócok jönnek létre - s  ha ezt a biológiai krízist nem sikerül megoldani, akkor ezek a feszültséggócok rákos elváltozásokat okozhatnak a szervezetben.

Test és lélek, gondolataink és tetteink tehát szétválaszthatatlan egységet képeznek. Betegségeket teremthetünk magunknak, s meg is szüntethetjük őket.

Igaz, ami igaz: ez a szemlélet ugyan kissé időigényesebb, hiszen a pirulák beszerzése és bekapkodása némelykor gyorsabban mulasztja el a felszíni tüneteket, ám a gyógyszerek  az okokat érintetlenül hagyják.

Sok szívmelengető történetet hallhatunk, olvashatunk emberekről, akiknek az élete gyökeresen megváltozott egy komoly betegség miatt, s ők ekkor döbbentek rá, milyen értékes is életük.

Mert néha tényleg egy betegség kell egy hosszú élethez.