Az angina (görög) szó szűkületet jelent. Az orvosi nyelvben a mandulagyulladáshoz társuló garatnyálkahártya gyulladását jelölik vele (környelvben torokgyulladás). Az orvosi elnevezés arra utal, hogy a gyulladt, fájdalmas mandulák miatt a beteg nyeléskor a garatját szűknek érzi. A torokban fellépő fertőzést leggyakrabban a belélegzett kórokozók hozzák létre, de néha az emberrel együtt élő, általában betegséget nem okozó ún. szaprofiták is szerepet játszhatnak, mint például a Plaut-Vincent-féle torokgyulladás esetében. E betegség nyelési nehézséggel és gyulladásos tünetekkel (pl. láz) jelentkezik. Kezelés nélkül helyi góc, mandulatályog is kialakulhat, de az antibiotikus kezelés hatására 2-3 napon belüli a gyógyulás.
A laboratóriumba küldött torokváladék vizsgálatának eredménye biztosan kimutatja a betegségért felelős kórokozót. A torokgyulladás kialakulásáért a számos baktériumfajta közül leggyakrabban a Streptococcusok felelősek. A torokgyulladások különböző fajtái különböztethetők meg: a szokványos gennyes gyulladások különböző fajtái, a lepedékkel fedett és a kifekélyesedő torokgyulladások. Bizonyos vérképzőrendszeri betegségek is kezdődhetnek torokgyulladással. E betegségek diagnózisához a vérkép vizsgálata szükséges.
Gennyes torokgyulladások
A vírus okozta torokgyulladások jellemzője a ragályosság és a láz. A kórokozó vírusok (pl. adenovírus) mellett gyakori a szokványos gennykeltő baktériumok, így a Streptococcusok vagy Staphylococcusok okozta felülfertőződés is. Jellemző a magas láz, a nyelési nehézségek, a duzzadt és vörös mandulák. A késői szövődmények (pl. vesegyulladás) elkerüléséhez a tenyésztés eredménye alapján meghatározott antibiotikus kezelés szükséges.
A kiütéses betegségek (pl. kanyaró, rózsahimlő) kezdetét jelző torokgyulladás.
Reumás láz kezdetén fellépő Streptococcus okozta torokgyulladás, ami néhány nappal megelőzi az izületi panaszokat. A betegség alig különbözik a hétköznapi torokgyulladástól.
Lepedékes torokgyulladás
A gyakori vörös-lepedékes torokgyulladást a nyaki nyirokcsomók duzzanata jellemzi, a beteg lázas és nehezen nyel. Az élénkvörös, gyulladt mandulákat és garatnyálkahártyát többé-kevésbé leszedhető lepedék borítja.
A herpangina a torok és szájnyálkahártyán herpeszszerű hólyagokat okozó, lázas fertőző betegség.
A diftéria ma már ritka betegség. A mandulákat és sokszor a garat belfelületét, a gége felszínét is álhártya borítja, ami erősen tapad a nyálkahártyához és légzési problémák is fellépnek. Azonnali orvosi segítség szükséges.
A kórokozó
Milyen vizsgálatokkal történik a torokgyulladás kórokozójának azonosítása?
Az azonosításhoz mintát kell venni a fertőzött területről, ez az ún. torokleoltás, ami úgy történik, hogy egy steril tampont húznak végig a torok hátsó részén. A minta Petri-csészébe kerül, ahol a baktérium-telepek egy egész éjszakán át növekedhetnek, mielőtt azonosítják őket. Új lehetőséget jelentenek az A-csoportú Streptococcusok kimutatására kifejlesztett gyorstesztek, amelyek néhány órán belül eredményre vezetnek. Ha a gyorsteszt eredménye pozitív, a régi, jóval lassúbb vizsgálat szükségtelenné válik.
Segíts magadon!
A torokfájás enyhítésére:
Zsálya- vagy ziliz (fehérmályva) tea mézzel ízesítve.
Nyakpakolás olajjal átitatott kendővel vagy hagymapakolás. Ehhez finomra vágott hagymát kell zsebkendőbe tekerni és a nyakra helyezni, majd egy második kendőt rátenni, végül egy gyapjúsálat. A pakolás tíz percig tartson.
A cukorkaszopogatás, a rágógumizás és a gargalizálás megnedvesíti a garat nyálkahártyáját. Gargalizálószernek használhatunk gyenge kamilla- vagy zsályateát, híg konyhasóoldatot. A gyári gargalizálószerek és torokfájás elleni cukorkák szintén ajánlatosak, mert fertőtlenítőszert, antibiotikumot és/vagy helyi érzéstelenítőt tartalmaznak. Tudni kell azonban, hogy ezek a szerek csak a kiegészítő kezelés részei, a vírusok ellen nem hatnak, és a bakteriális fertőzésnél sem elegendő a felszíni kezelés.
folytatjuk
