Nem lehet nem észrevenni, hogy egy tőröl fakad a szenvedély és a szenvedés szavunk. Ám a két szónak nem a szenved ige a gyökere, hanem a szenv főnév. Gondoljunk csak a rokonszenv, ellenszenv szópárra, vagy a homeopátia eredeti magyar fordítására: hasonszenvi gyógymód (és nem hasonszervi, ahogy néha írják-mondják egyesek...). A szenv eredetileg érzést jelent. És máris a téma közepén vagyunk
A szenvedély ma egy olyan erős érzést jelent, aminek nemcsak pozitív jelentése van, hiszen ez erős érzés nemegyszer legyőzi józan eszünket, néha inkább szenvedünk tőle, mint örömünket lelnénk benne - de mégis kell, egyszerűen nem tudunk lenni nélküle...
Talán ez is szerepet játszik abban, hogy a buddhisták azt tanácsolják: mondjuk le már a ragaszkodásról is, mert ez is csak szenvedést okoz - de hát milyen a sótlan étel vagy a langyos víz? A kínai ezotéria rokonszenvesebb - ilyen szempontból is -, mert az ismert tao a jin és jang energiák egyensúlyát tételezi fel, tehát bevállalja (egyik kollegámat idézve), hogy kellemes és kellemetlen érzéseket is okozhat a szenvedély. Mennyire rímel ez a latinok arany középútjának preferálására, vagy - hogy a közelmúltból is idézzek egy iskola-teremtő mestert - C. G. Jung Másik, illetve Árnyék-elméletére (ennek az a lényege, hogy él, hat bennünk egy olyan, tudatosan nem vállalt énünk is, amely a megtagadott, el nem fogadott értékeinket, tulajdonságokat tartalmazza - ezeket másokba kihelyezve ítéljük el kőkeményen...).
Visszatérve a szenvedélyre: miről állapíthatjuk meg, hogy egy ilyen kétarcú, erős érzés él bennünk valaki vagy valami iránt?
Az első ilyen jellemző, hogy nő a tolarenciánk az illető iránt: mind többet kivánunk vele lenni, ahhoz, hogy jól érezzük magunkat; mind többet akarunk és tudunk fogyasztani belőle anélkül, hogy ártana, kórosan hatna ránk - tehát még és még! És megint és újra!
A második - negatív - jellemző, hogy ún. megvonási tünetek lépnek fel, ha akadályoznak az együttlétben, illetve fogyasztásban, cselekvésben, s ezek a tünetek a nyugtalanságtól a halálunkig terjedhetnek!
Harmadiknak arról az ugyancsak negatív jellemzőről kell beszélnünk, hogy függőség alakul ki bennünk szenvedélyünk tárgya iránt (akkor is, ha személy az illető): ez nem azonos a megvonási tünetekkel, mert nem testi-lelki elsősorban, hanem inkább tudati, intellektuális és nehezen vállaljuk be, sőt, egy ideig tagadni, lekicsinyelni igyekszünk.
Negyediknek a kényszerességet kell megemlítenünk a szenvedély jellemzői közül: hasonlít ez némileg a függőséghez, de inkább a viselkedésben érhető tetten. És milyen megalázó tud lenni!
Nézzük a továbbiakban - ismét az ezoterikus pszichológus szemével -, hogy melyik csakránkhoz: energia-központunkhoz milyen szenvedély kapcsolódhat, annak függvényében, hogy alul- vagy túlműködik az adott csakra. Remélhetőleg valami többet, újat is ad ez a kitekintés egy más szempontú - ugyancsak logikus - felsorolásnál, csoportosításnál.
A gáton lévő I. csakra a következő - látszólag nagyon nem összeillő - szenvedélyekért lehet felelős: hedonisztikus evés-ivás (hódolás a gyomor szenvedélyének); vásárlási és/vagy gyűjtési mánia (beleértve a lopást is: kleptománia), vagy ellenkezőleg: a dolgok szétszórása (adományozási, jótékonykodási mánia), illetve - ha személy a szenvedély tárgya -, a legkisebb csalódás után is az azonnali szakítás, avagy szenvedélyes ragaszkodás a hűtlen stb. társhoz, csoporthoz; és ide tartozik az anális szex szenvedélyes és/vagy kizárólagos szeretete.
A köldök alatt egy tenyérnyivel és a farokcsont magasságában lévő II. csakra túlműködése okozhatja a szexmániát (falu bikája-, illetve fehérmájú-szindróma), a legtöbb szexuális aberrációt - de ide tartozik a szent dühhel, a végkimerülésig végzett bármilyen munka (workoholic), valamint az így létrehozott művészi alkotás és a játék-szenvedély is.
A köldök fölött egy tenyérnyivel és a derék magasságában található III. csakra a hatalom központja (is). A minden áron való vezetés, irányítás, (főleg a verbális, szociális) agresszió és ellentéteként az önalávetés, gyakran a sértett szubmisszió szenvedélye kötődhet ide, valamint a másoknak tett szolgálat (ami alárendelődésnek tűnhet, de gyakran meglepetten győződhetünk meg róla, hogy szinte minden szürke eminenciás rejtett autokrata).
A szív magasságában és a két lapocka között van a IV. csakra. A bevezetőben említett jin-jang, illetve Másik, Árnyék-probléma itt figyelhető meg leggyakrabban. A szenvedélyes szeretet és ellentéte: a gyűlölet egyaránt lehet pusztító, önpusztító is.
A torkon és hátul a nyakon található V. csakra lehet felelős a kommunikációs szenvedélyekért (internet-függőségért is), valamint a tisztán orális fixációért: a gourman evés-ivásért, az alkohol-, kávé- stb. szenvedélyes fogyasztásáért, továbbá az orális szex preferálása és/vagy kizárólagos szeretete miatt.
A homlok közepén és a tarkón helyezkedik el a VI. csakra. Az ún. magasabbrendű érzelmek torzulása okozhat itt szenvedélyeket: a bigott vallásosság, szektásság, megszállottság mellett a bármilyen térítés is ide tartozik (pl. a húsevés ádáz ellensége, a "Ja, ha te még itt tartasz"-attitüd, stb.).
Ahhoz az iskolához kötődöm, akik azt valljuk, hogy a fejtetőn lévő VII. csakra csak azért van rajtunk, hogy azon keresztül csatlakozhassunk - hitünk szerint - Istenhez vagy a világmindenséghez.
Remélem, hogy e sorok is segítik az elgondolkozást szenvedélyeinkről - amelyek nélkül szürkébb lenne az életünk, s amelyek kordában tartása egyéni és közösségi érdekünk.
Csíky Antal
