1950-ben egy indiai származású anglikán lelkész, Chad Varah egy olyan fiatal lány temetésénél segédkezett, aki szinte teljes elszigeteltségben élt, azt hitte, hogy menstruációja egy halálos betegség jele. Elkeseredésében önkezével vetett véget életének.
Később a Times-ot olvasva a lelkész rábukkant arra az adatra is, hogy Londonban naponta öt ember lesz öngyilkos.
Ezek után fogalmazódott meg benne, hogy az öngyilkosságra készülőknek gyakran csak emberi szóra van szükségük, valakire, aki bármikor kinyújtja a kezét, hogy segítséget adjon.
Így Chad Varah hirdetést tett közzé a Times-ban, amelyben megadta parókiája számát, hogy akinek segítségre van szüksége, beszélhessen vele. Ezzel egyúttal megalakult a Szamaritánusok önkéntes segítőiből álló szervezete is, és hamarosan világszerte elterjedt a telefonos segítségnyújtás.
Magyarországon 1970-ben indult útjára a telefonos lelkisegély szolgáltatás Debrecenben, Budapesten pedig 1973 áprilisában fogadták az első hívást. Azóta már 27 szolgálat működik az országban, amelyek 1986-tól a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségébe tömörültek. Évente több mint félmillió hívást fogadnak.
A szolgálatok munkatársai gondos kiképzés után, mentálhigiénés segítő szemléletet elsajátítva, és a segítés technikáját megtanulva ülnek a telefonok mögé. Egységes nemzetközi alapelvek szabályozzák munkájukat, melyet ingyen vagy jelképes juttatásért végeznek, gyakran 24 órás szolgálatban.
Bár laikusokról van szó, munkájukat szakemberek segítik, akikkel bármikor konzultálhatnak. Az összefogáson alapuló munka a garancia arra, hogy a legkülönbözőbb problémákkal küszködőknek is segíteni tudjanak.
Ez a fajta telefonos kapcsolat, ami az empátiát, feltétel nélküli pozitív elfogadást és a segítő hitelességét közvetíti, elsősorban azért vonzó a hívók számára, mert biztosítja az anonimitást számukra, és "arc nélkül" gyakran könnyebben tudnak megnyílni a szintén anonimitásba burkolózó segítő számára.
A hívó itt nem kap direkt tanácsadást, mert az a cél, hogy a telefon másik oldalán ülő segítsen feltárni a bajban lévő emberben lévő erőtartalékokat, amelyekkel maga tudja megoldani krízisét.
Gyakran olyan ez a krízis a segítséget kérő számára, mintha egy hatalmas hegy lenne előtte, amit nem tud sem megmászni, sem megkerülni, de nem is lát tőle semmi mást. Olyan fenyegetően magasodik fölé, hogy nem tudja, mit is kezdjen vele.
A segítő ebben a helyzetben olyan, mint egy sherpa: kísérője lesz egy lelki úton a szimbolikus hegymászásban.
Ha úgy érzi, hogy Önnek vagy környezetében valakinek segítségre lenne szüksége, a www.sos505.hu oldalon találhat információkat a szolgálatokról. Lehet, hogy életet menthet egy telefonhívás!
KV
