A dadogásnak egyaránt lehet pszichés vagy beszédállapotbeli oka.

Az elmúlt pár év során többször is változott a dadogás okáról vallott nézet. Az orvostudomány atyjaként számon tartott Hippokratész úgy vélte, hogy a nyelv kiszáradása miatt kezd az ember dadogni. A XIX. században tág körben vallották, hogy a szájüreg anatómiai hibája felelős ezért a beszédzavarért. A XX. század első fele a dadogás lelki-érzelmi eredete jegyében telt el, következésképp pszichoanalízissel és lelki kezeléssel próbálták orvosolni a bajt.

A hatvanas évektől azonban háttérbe szorult a lelki eredet hangsúlyozása, mert a pszichoterápia nemigen vált be. Jelenleg az az uralkodó elmélet, hogy idegi működési zavar húzódik meg a dadogás hátterében, amelynek következtében megbomlik a légzés, a hangképzés és a szókiejtés összehangoltsága.

A felmérések szerint a lakosság 0,7 - 1 százaléka szenved benne, míg az iskoláskor előtti gyakorisága 3-5 százalék közötti. A fiúk körében négyszer olyan gyakran fordul elő, mint a lányok táborában a dadogás.

A dadogás és a beszédfolytonossági zavar könnyen elkülöníthető egymástól. Az előbbire szavanként két vagy több, két másodpercet vagy hosszabb időt igénybe vevő szótagismétlés, gyakori lélegzetelakadás, a szokványosnál gyorsabb (hadaróbb) beszéd, stressz hatására bekövetkező rosszabbodás, frusztráció jellemző. A beszéd-folytonossági zavar esetén ellenben ritkább a szóismétlés, a lélegzet általában nem akad el, a beszéd rendes sebességű, a stressz nem hat rá, és a páciens nem frusztrált.

A dadogást okvetlenül kezelni kell, ha három hónapnál hosszabb ideje észlelhető, s lelkileg megviseli a gyermeket. Súlyos érzelmi, önbecsülési következményei lehetnek ugyanis annak, ha a beszédzavar miatt a gyermek nem mer beszélni.

Danita