A napsugár káros hatásairól, pontosabban a napallergiáról beszélgettünk dr. Kossár Klára gyermek allergológussal.
- Először is azt kell leszögezni, hogy a napsugár ibolyán túli sugarakat, pontosabban UVA, UVB és UVC sugarat tartalmaz. Hatásukra felgyorsulnak a sejtek anyagcsere-folyamatai. Ha mindez optimális keretek között mozog, vagyis a szervezet épp annyi sugármennyiséget kap, amennyire szüksége van, addig nincs baj. Káros hatással akkor kell számolnunk, ha túl sok sugár éri a szervezetet. A sugárzást 1-től 100-ig terjedő skálán mérjük. Eszerint az UVA 40-32, az UVB 28, az UVC 7,5 Angströmig terjed. Az UVB sugárzás alakítja át az elővitamint D-vitaminná, amelyre a fejlődő gyermeknek a csontképződéshez van óriási szüksége. Az UVC legnagyobb szerepe baktériumölő hatásában rejlik.
Mivel az ózonlyuk egyre nagyobb, ha nem védekezünk, a korábbi évekhez képest sokkal több sugárzás érheti bőrünket. Kik szorulnak a legnagyobb védelemre?
Mindenekelőtt a kisgyermekek, továbbá a betegek, akiknél allergiás reakciót vált ki a napsugár, de azoknak is védeni kell bőrüket, akik hivatásszerűen sok időt töltenek a természetben. Persze bizonyos védelmet maga a bőr is nyújt. Például a barna bőrű, barna szemű és hajú emberek bizonyos fokig védettek, ellenben a legveszélyeztetettebbek a kék szemű, szőke és vörös hajú, fehér bőrű gyermekek. Nekik a legmagasabb faktorszámú napozó készítményeket ajánljuk.
Nem egyszer hallottuk a szakemberektől, hogy bőrünk nem felejt...
Valóban így van: megjegyez minden, bőrgyulladást okozó napozást. Ezért hároméves korig ne vigyük erős napra a gyermeket. Könnyű ruhában, kalapban, árnyékban szoktassuk a naphoz. Védettséget speciális krémekkel vagy gyógyszerekkel lehet elérni.
Mivel magyarázható, hogy az egyik ember - bár sötét hajú és bőrű - mégsem mehet a napra, mert fényérzékeny, a másik pedig - bár szőke, fehér bőrű -, mértékkel, de napozhat?
Egy magyarázat létezik erre: a napallergia hátterében különböző immunopatológiai reakciók húzódnak meg. A közvetlen napallergia esetében például a napsugárzás azokat a sejteket aktivizálja, amelyek az allergiát kiváltják, úgy, mint másnál a virágpor vagy az atka. Ebben az esetben hatásos az antihisztaminikum. Ezeket a betegeket már a szezon előtt kezeljük, s a gyógyszert lényegében a szezon végéig kell szedniük. Van azonban olyan napallergia is, amelyet más immunopatológiai reakció vált ki. Az ilyen esetben rövid vagy hosszú távú kortikoterápiát alkalmazunk, hogy a beteg a napra mehessen. Tudni kell, hogy a napallergia másodlagos dolog. Bizonyos gyógyszerek hatására, továbbá más, kezdődő autoimmun betegségek, esetleg rák esetén gyakrabban alakul ki napallergia.
Melyek a napallergia legjellemzőbb tünetei?
Vörös, gyulladt bőr, csalánkiütés, hólyagok... Meg kell jegyezni, hogy jelentkezésük összefügg a hormonszinttel. Megfigyelhető például, hogy a menstruáció előtt vagy a változókorban gyakrabban fordul elő, amiből az következik, hogy a neuroimmun és az endokrin rendszer szoros összefüggésben áll egymással.
Ezek a betegek nem mehetnek a napra?
De igen, és mennek is. A szakember meghatározza a kezelés módját, s utána már csak pontosan meg kell tartani. Van viszont egy betegség, a porfília, amely született napérzékenységet jelent. Az erős reakciót már maga a napfény váltja ki. Ezek az emberek egyáltalán nem mehetnek a napra.
Mi biztatót tud mondani azoknak, akik már tapasztalták ezt a nyári kellemetlenséget? Magyarán: kezelhető-e a napallergia?
Ha összhangba tudjuk hozni az öröklött hajlamot, a személyes védekezést és az optimális sugármennyiséget, akkor kordában tartható a napallergia. A legfontosabb védekezésként nagyanyáink öltözékét ajánlanám: kalap, szellős ruha. Véleményem szerint egyre inkább a diagnosztizálásra kellene helyezni a hangsúlyt. Volt egy kezelési mód, az ún. autohemoterápia, amelynek az volt a lényege, hogy saját vérből készítettek szérumot és azt kapta vissza a beteg. El kell ismerni, nagyon hatásos volt. Az Európai Unióban viszont kevés vért és vérkészítményt használunk, úgy hogy ezt a módszert már nem igazán alkalmazzuk. Ám jobb eddig még nem született.
Milyen egyszerű lenne minden, ha valaki meg tudná határozni, hogy ennek vagy annak az embernek mennyi az az optimális sugármennyiség, amelyet szervezete károsodás nélkül el tud viselni...