A legtöbben nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen folyamatok zajlanak saját testünkön belül, különösen igaz ez reprodukciós szerveinkre. Ahhoz, hogy megfoganjon egy gyermek, két rendkívül finom rendszer (egy nő és egy férfi) összehangolt működése szükséges. A hímivarsejteknek a hüvelyen és a méh üregén át, a petevezetőkön felúszva el kell jutniuk a petesejtig, a sikeres megtermékenyítés után a kialakuló zigóta, majd osztódó embrió pedig visszafelé vándorol a méh üregéig, ahol a megtermékenyítést követő 6-10. napon megtörténik a beágyazódás.
Ez a rendkívül bonyolult folyamat a legtöbb pár esetében észrevétlenül és többnyire zökkenőmentesen zajlik. Egyre gyakrabban előfordul azonban, hogy a rendszer egy része nem működik megfelelően, ilyenkor válik szükségessé emberi kéz beavatkozása.
„Teljesen érthető, hogy a párok napjainkban már nemcsak igénybe veszik a legkorszerűbb asszisztált reprodukciós eljárásokat, hanem szeretnék meg is érteni, hogy mi történik velük és jövendőbeli gyermekükkel. Munkánk során számos ún. mikromanipulációs technikát alkalmazunk, egyrészt a megtermékenyítés, másrészt az embrió megfelelő fejlődésének és beágyazódásának megkönnyítése érdekében. Ilyen eljárás az ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció), az asszisztált hatching (AHA), illetve a különböző biopsziák – tudhattuk meg Szabó Katalintól, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet laborvezető embriológusától.
„A megtermékenyítés egy igazi csapatmunka, hiszen hímivarsejtek tízezrei kellenek a petesejtet körülvevő ún. cumulus-sejtek lebontásához, és ezáltal a petesejt külső burkának (zona pellucida) megközelítéséhez. Optimális esetben egyetlen hímivarsejtnek sikerül bejutnia a petesejtbe, így jön létre a megtermékenyülés. Az ICSI eljárást akkor vesszük igénybe, ha a spermakép nem megfelelő (túl kevesen vannak, vagy gyengén mozognak, esetleg nem termékenyítőképesek a spermiumok), illetve ha a zona pellucida túl vastag ahhoz, hogy a spermium áthatoljon rajta. Az ICSI technika lényege, hogy a kiválasztott spermiumot egy vékony pipetta segítségével mi juttatjuk be a petesejt belsejébe” – árulta el a szakember. „Az ICSI során tehát a biológus választja ki azt a spermiumot, amelyik leginkább megfelelőnek tűnik, és ezt injektálja be a petesejt belsejébe. Létezik egy kiegészítő lehetőség, amely megkönnyíti a biológus számára a helyes választást: a PICSI lényege, hogy egy olyan molekulával (hialuronsavval) hozzuk össze a spermiumokat, amellyel a petesejt természetes körülmények között is magához vonzza őket. Nem minden hímivarsejt ismeri fel azonban ezt a molekulát: csak az ép, érett és termékenyítőképes spermiumok képesek megkötni. A PICSI során ezért csak olyan spermiumok közül válogatunk a megtermékenyítéshez, amelyek sikeresen átesnek a hialuronsavkötő-teszten. Általában nagyon jók a tapasztalataink a PICSI-t illetően, a petesejtek jól termékenyülnek, inkább csak anyagi szempontok állnak annak hátterében, hogy a pár igénybe veszi-e ezt a lehetőséget.”
Ha sikerült megtermékenyíteni a petesejtet, és a kialakuló embrió jó minőségű, megfelelő ütemben osztódik, akkor kerülhet sor az embrió visszahelyezésére az anyaméhbe. Ezt az eljárást nevezik embriótranszfernek (beültetésnek). Több jó minőségű embrió közül azonban a legjobb esélyekkel induló egy-három embrió kiválasztása nem mindig könnyű.
„Ma már lehetőség van a petesejtek, illetve az embriók genetikai vizsgálatára is. Biopsziának nevezzük azt a technikát, amikor sejtet (blasztomert) távolítunk el az embrióból, vagy izoláljuk a petesejt ún. poláris testét a későbbi genetikai szűrővizsgálat céljából. A poláris test egy apró sejt a petesejt mellett, örökítőanyagának vizsgálatával következtethetünk magának a petesejtnek a genetikai állományára. A blasztomer vizsgálata annyival előnyösebb a poláris testével szemben, hogy már nem csak az anyai, hanem az apai oldalról hozott genetikai információkról is képet kaphatunk. Beültetésre természetesen csak a kromoszóma-vizsgálaton megfelelőnek bizonyuló embriók alkalmasak.” – magyarázza Szabó Katalin.
A mikromanipulációs technikák harmadik fajtája az asszisztált hatching. A petesejt, majd később az embrió külső burka, a zona pellucida védi az embriót a méhüregbe vándorlása során, ha viszont már megérkezett a beágyazódás helyére, akkor többé nincs rá szükség. Az embriónak el kell hagynia a burkot ahhoz, hogy beágyazódhasson – hasonlóan ahhoz, amikor a kiscsibe kibújik a tojásból. Az asszisztált hatching során a túl vastag vagy merev zona pellucidát a biológus vékonyítja el, vagy ejt rajta apró rést, így az embrió beültetés után könnyebben kelhet majd ki és ágyazódhat be a méhnyálkahártyába.
A mikromanipulációs technikák alkalmazása gyakorlatilag a természetes folyamatok segítése, és emberi kéz akkor avatkozik csak be a rendszerbe, amikor a folyamat magától egyébként elakadna. Mára ezek az eljárások már nagy biztonsággal végezhetőek, így kockázatuk elenyészőnek tekinthető azokhoz az előnyökhöz képest, amelyekhez ezen technikák alkalmazása során juthatunk, melynek eredményeképpen számos - szülei által már nagyon várt - kisbaba születhet meg.