A Mikulás, mármint a benne való hit, jót tesz a gyermekek morális fejlődésének, pszichológusok buzdítják arra a felnőtteket, hogy erősítsék a gyerekekben a Mikulás legendáját.

Mark Salter pszichológus is foglalkozik a Mikulással. Sajnálkozva állapítja meg, hogy a legendát egyre inkább aláássa a racionalitást mindenek fölé helyező társadalom.

Bulgáriában több mint 200 éve Szent Miklóshoz imádkoznak a jó fogás reményében a halászok, mielőtt kihajóznak a Fekete-tengerre, és kivetik hálójukat. Szent Miklós ugyanis a hajósok, halászok védőszentje is, a hozzá kapcsolódó különféle legendák alapján (az egyik szerint halála után Lykia partjainál megjelent egy viharba keveredett hajónál, és a majdnem szerencsétlenül járt vitorlást biztos révbe irányította). A bolgár gyerekek ezért nemcsak szobájuk ablakát nézik izgatottan december 6-án, hanem gyakran nyitogatják sütő ajtaját is. Ott sütik a Szent Miklós-napi csemegét, a dióval töltött halat. A különleges fogás a halászok védőszentje tiszteletére készül, a bolgárok a konyhában is megünneplik a népszerű szent neve napját.

Néhány országban a Mikulást is etetik. Dániában papírból készült, édességekkel teli, szív alakú kosárka a hagyományos vendégváró díszlet, és cukormázzal bevont süteménnyel, fűszerekkel és mazsolával ízesített vörösborral kínálják a jövevényt. Írországban, ahol a gyerekek zsákot raknak ki a Mikulásnak, hogy abba tegye az ajándékokat, a szülők egy pohár whiskyt készítenek ki Télapónak, rénszarvasainak pedig egy csokor sárgarépát. Angliában, ahol a gyerekek óriási zoknit akasztanak az ágyukra, és az ajándékról álmodnak, a Mikulásnak süteményeket és egy pohár portóit hagynak elöl. Más nemzetek fiai az asztalon rétest és sört hagynak a várva várt vendégnek.

A decemberben jótékonykodó Mikulás-családnak számos oldalága is van, Kelet-Franciaországban például még ma is él Január apó mítosza (aki viszont az új év első napján osztja ajándékait). Egyik legismertebb unokahúga, a XVIII. század óta főként a német gyermekek képzeletében élő Frau Holle, a félig tündér, félig boszorka Holle anyó. Ő ugyancsak ősz hajú, akár a télapók Mazsolafüzér, almaszelet

Németországban évszázadok óta édességgel és gyümölcsökkel érkezik a Mikulás. München város krónikáiban az 1310-es, úgynevezett Nikolausdultról (Mikulás-vásár) is megemlékeznek. Arrafelé különböző gyümölcsökből készítenek babákat a gyerekek. Egy zsinegre mazsolafüzért, almaszeleteket és mogyorót fűznek, s különböző figurákat formálnak belőle. Az ajándékhozónak az ablakpárkányon levelet hagynak, s gyakran megszórják cukorral, hogy csillogóbb legyen.

Thomas Nast fantáziájának köszönhetően az 1860-as években olyan titkos részletek kerültek a köztudatba az immár különböző legendákkal övezett Mikulás életéről, hogy a műhelye az Északi-sarkon található. 1927-ben a finnek azt megcáfolták, s bejelentették, hogy a Mikulás a Lappföldön, Korvatunturiban lakik. Ott található a Fül-hegy, melynek gyomrában van a szupertitkos játékkészítő manufaktúra.

Maga a kopár hegyoldal nyuszifülre hasonlít, és ezen keresztül hallgatja a Mikulás egész éven át, hogy az egyes gyerekek jók voltak-e avagy rosszak? Feleségével és a skandináv népmesék legendás alakjaival, a szorgos manókkal éldegél itt réges-rég óta. Rajtuk kívül közönséges halandó nem teheti be a lábát a rejtekhelyre. A Mikulás csak hosszas keresgélés után szerelmesedett bele a Lappföldbe és telepedett le véglegesen.