A második világháborúig London volt a világ férfidivatának központja, majd - az itáliai szabóknak hála - ez a monopólium megszűnt, bár még mindig a szigetország büszkélkedhet a legjobb szabókkal, akik viszont nem osztják olasz kollégáik eleganciáról vallott felfogását, amely szerint az anyagot, a színt és a szabást esztétikai szempontok alapján kell megválasztani és alkalmazni, nem pedig csupán a szigorú és a felsőbb osztályok által diktált öltözködési szabályokat betartani.
A klasszikus angol öltöny zakójának válltömése kicsi, vagy egyáltalán nincs. A váll többnyire csapott. A jó öltönyön a zakóujj minden esetben kigombolható - az ujjakra varrt három-négy gombból csak az alsó kettő gomb nem dísz -, hogy viselője kézmosáshoz fel tudja hajtani. A bal oldali hajtóka belső oldalán, a gomblyuk alatt vízszintesen található a bújtató, amelybe beledugható a gomblyukba tűzött virág. A klasszikus angol öltöny zakóján mindig két hosszú oldalhasíték van, így viselője álló helyzetben kényelmesen zsebre dughatja a kezét. A háromgombos zakókat hagyományosan csak hátul, középen hasítják fel, tweedöltönyöknél sokszor alkalmazzák ezt a megoldást. A hasíték nélküli zakók nagyon ritkák, épp ezért rendkívül feltűnőek is. Az angol nadrágot - amelynek dereka magas, szára aránylag keskeny - hagyományosan nadrágtartóval viselik, ami nélkül egyes szabók véleménye szerint egyetlen nadrág sem állhat tökéletesen. Mások azt mondják, a nadrágtartó azért népszerű, mert segítségével a nadrág könnyebben veszi fel a test alakját. Mindmáig a kék alapon fehér tűcsíkozás az igazi klasszikus minta, a konzervatív öltönyök sötétszürkék. A kétsoros öltönyök hagyományosan krétacsíkos szürke anyagból készülnek, Esterházy-kockás anyagból a sportosabb öltönyöket varrják.
Kattintson a galériára!
Az olasz öltöny - amely elsősorban elegáns, tehát finom, választékos és különleges - kevésbé merev, mint a hagyományos angol. Finomsága könnyű, puha anyagokban, választékossága a színeiben és a mintázataiban, különlegessége pedig a szabásában és kitűnő kidolgozásában testesül meg. A zakók vállvonala kicsit lágyabb, túlnyúlik a váll természetes vonalán. A hajtóka emelkedő, és szélesebb, mint az angol öltönyé. A kabát hátulja egyenes, lefelé keskenyedő. A kabátujj bővebb, mint az angol, a végén szűkítőhajtás található. A nadrágokon egy vagy két hajtás van derékban, vágott zsebek, bő szárak jellemzik. Az egyik legkedveltebb alapanyag a kasmír, ami nem annyira ellenálló, mint a merinógyapjú, ám a pamutnál, de még a vászonnál is jobban tartja a formáját. A könnyű gyapjúszövetek is ideális anyagai a nyári öltönyöknek, a pamut- és a lenvászon is kellemesen hűvös viselet.
Az amerikai öltönyök a legkevésbé merevek, jellegzetességük a sack-suit (zsáköltöny - a "sack"-ból ered a mai zakó szó) szabás - ez volt az első tömegesen gyártott öltöny, így lehetővé vált, hogy külön árusítsák a zakót és a nadrágot, az utóbbit különböző derékmérettel és szárhosszal -, jellemzője a természetes és lekerekített váll, a levasalt legfelső gomblyuk. A háromgombos, hátul középen felhasított zakó lehetővé teszi a könnyed mozgást, és akkor sem veszíti el a formáját, ha viselője a nadrágja zsebébe dugja a kezét. Hátránya, hogy hátul szétnyílik, kilátszik az ülep, s ez nem mindig vonzó látvány. A nadrágok magasan szabottak, derekuk lehet ráncolt vagy sima, bár Amerikában igen nagy a derékránc ellenesek tábora, ezért inkább a sima nadrág az általános, amit kényelmi szempontból - és nem divatból - nadrágtartóval viselnek. Tipikus anyagai a kék és a szürke tűcsíkos, a szürke halszálkamintás (valódi amerikai klasszikus), az Esterházy-kockás (üzletemberek elfogadott viselete, de szabály a mintával kapcsolatban, hogy "school, work and travel", azaz iskolába, munkába és utazáshoz egyaránt ajánlott), valamint az egyszínű kék, a szürke és az olajzöld. A seersucker - neve az indián "shiru-shaker" szóból ered, ami annyit tesz, hogy ráncos, redős - klasszikus nyári alapanyag New Yorkban.
Sipos Zsolt, stylist
A cikk a Piac és Profit 2008. decemberi számának NHD mellékletében jelent meg.
