Mi, akik kamasz gyerekeinkkel lakunk együtt, sokszor érezzük úgy, hogy lehetetlen kibírni, amíg felnőnek. Sokszor figyelmetlenek, szemtelenek, rendetlenek, hányaveti módon reagálnak. Ugyanakkor hihetetlenül önérzetesek, mélységes megvetéssel képesek odadobni egy-egy tőmondatot, de csak akkor, ha már nagyon muszáj, miközben látjuk, hogy ezt gondolják: Ok, boomer.
Mindennek az ellenkezője is igaz, időnként annyira cukik, hogy el sem hisszük. Kedvesek, figyelmesek, segítőkészek is tudnak lenni, és amikor nagy ritkán megnyílnak, mi, szülők ámulva hallgatjuk, hogy milyen okosan és tájékozottan beszélnek egyes témákról.
Kamasszal élni igazi érzelmi hullámvasút, sosem tudhatod, hogy a következő kanyar után le- vagy felfelé megy a kocsi.
Persze kamasznak lenni sem könnyű. Ha szerencsések vagyunk, még emlékszünk mi is erre az időszakra. Talán ők azok, akiket a leginkább megvisel a mostani helyzet, a bezártság. Együtt a családdal egész nap, pedig a barátaikkal szeretnének lenni ... Mi, szülők is napról-napra egyre feszültebbek vagyunk. A kistestvérek hisztiznek, a kutyát le kell vinni, még a bevásárlásban is segíteni kell. Egyetlen örömük, hogy folyamatosan pittyegnek az üzenetek a barátoktól a telefonon. Sokáig abban reménykedtek, hogy majd a nyáron kitombolják magukat. Mostanra azonban már tudjuk, hogy idén a fesztiválszezonnak is annyi. Nem csoda, ha egyre nehezebben viselik a helyzetet, egyre elviselhetetlenebbül viselkednek.
Íme néhány tipp, amivel segíthetünk nekik:
• Értessük meg velük, hogy hiába van egyre szebb idő, tényleg jobb, ha még nem mennek sehova. Az online sörözés és dumálás a haverokkal persze nem olyan, mint ha tényleg találkoznának, de a semminél jobb. Mi szülők soha ne kérdezzük, hogy kivel, mit beszélgettek, és ne számoljuk, hogy egy-egy ilyen alkalommal 2 vagy 3 doboz sör fogyott-e.
• Értessük meg velük, hogy teljesen természetes, ha most nincsenek jól, ha stresszelnek. Bíztassuk őket arra, hogy legyenek türelmesek magukkal, sőt, velünk is!
• Hagyjuk, hogy informálódjanak, de jelezzük, hogy készen állunk beszélgetni mindarról, amit olvastak. Ezt időnként forszírozhatjuk is, hogy kiderüljön számunkra, nem olvastak-e össze egy csomó butaságot, vagy nem kezdtek-e el valami miatt irreális módon szorongani.
• Próbáljuk meg elérni, hogy legyen napirendjük, nehogy szétessenek. Próbáljuk rávenni őket, hogy minden nap töltsenek valamennyi időt testmozgással. Ez a stressz levezetésére is nagyon alkalmas.
• Figyeljünk, hogy mit és mikor esznek. Gondoskodjunk róla, hogy kellő mennyiségű vitamint és vizet fogyasszanak.
• Tegyünk meg mindent azért, hogy ne zuhanjanak össze lelkileg. Ösztönözzük, hogy tartsák a kapcsolatot a barátaikkal, foglalkozzanak a hobbijukkal. Legyen időnként olyan időszak is, amikor digitális detox-ot tartanak. Ez egyébként nekünk sem árt!
Nehéz? Bizony az. Nekünk is, de nekik is. Mi szülők is legyünk türelmesek magunkkal és a gyerekekkel is! Talán mintha már pislákolna a fény az alagút végén.
