És ez a súlyos betegség nem volt más, mint az alkoholizmus, és abban is a legkeményebb, hiszen a labdazsonglőr nem hogy nem vetette meg a nők és a játék mellett az italt, de nem volt ritka hogy napi több üveg égetet szeszt gurított le a nyelőcsövén.

 Pályafutása amilyen kurtára és furcsára sikeredett, olyan sikeresnek volt mondható, hiszen nem sokan mondhatják el magukról, hogy már 15 évesen egy olyan klub felnőtt csapatának tagja lehet, mint a vörös ördögök, igaz, ehhez "kellett" az emlékezetes és szörnyű repülőgép katasztrófa is.

 Best legsikerültebb éve az 1968-as volt, amikor is megkapta a France Fotball Aranylabdáját, ami a földkerekség legjobb labdarugójának jár ki.

 A Manchester lett az egyetlen olyan klubcsapat ahol egyszerre három aranylabdás játékos kergette a labdát, Charlton, Law, és Best személyében. Ma ilyen kuriózummal csak a Reál Madrid dicsekedhet, ahol Zidane, Figo, sőt Ronaldo is őriz vitrinében az aranylasztiból, sőt, legutóbbi kettőt is. És a Madridiak még azt is megtehették, hogy a csapatból kitesznek egy szintén Aranylabdával kitüntetettet, Michael Owen személyében, aki tinédzserként lett világsztár.

 Mellékesen jegyzem meg, ha valaki esetleg nem tudná, ezt a címet Magyarként, egyedül a Ferencváros Császára, alias Albert Flórián tudhatja a magáénak, aki pont egy évvel előbb érdemelte ki ezt a címet, mint a nőcsábász és idol Best.

 George tudta hogy segítségre lenne szüksége, többször is belátta, hogy egyedül képtelen lemondani az alkohol adta élvezetekről, nem egyszer ígéretet is tett arra nézvést, hogy végleg leteszi a poharat, és hátat fordít eddigi bűnös életének, de mindez csak ígéret maradt.

 Sokszor csak viccelődött állapotán, és szállóigék születtek italozásairól, és a pénz szórásáról.

Mint minden sportoló, ő is a csúcson szerette volna abbahagyni, igaz ez nála már elég korán, 28 évesen elkövetkezett, mikor is érezve, hogy innen már csak lefelé vezethet az út, bejelentette visszavonulását, az akkor a második vonalban visszacsúszó Mancesterből.

 Ekkor került a MU Európa trónjára, elhódítva a Bajnokok Ligája trófeát.

 Ezt a bejelentését számszerit még öt követte, hiszen folytatta ugyan pályafutását, de már nevesincs kis csapatoknál, az 1983-as végleges visszavonulásáig.

 Utolsó állomása az ausztrál Brisbone Lions volt.

Best jó barátságban volt a négy gombafejűvel, és fogadást is kötöttek hogy harminc éves korukig ki lesz közülük a legtehetősebb, a leggazdagabb. Hogy ezt a külön versenyt az ötök közül Best nyerje, minden esély megvolt, de közbe szólt Mister Alkohol, és a derékba tört pályafutás.

 Habzsolta az életet, és nem csak a világ, de a világ legszebb hölgyei is a lábai előtt hevertek, hiszen két Miss Universével is összeszűrte a levet.

 Sikeres pályafutása után, már csak a botrány és bűnügyi krónikákban szerepelt csődtömeg életével.

 Szakkommentátorként próbált dolgozni, de felmondtak neki, és talán nem nehéz kitalálni hogy miért.

 Akik látták őt élőben vagy akár csak felvételről játszani, és bővülni az a bizonyos fűzőst, soha nem felejtik, hiszen a neve, tudása alapján ott van a legnagyobbak között.

 Méltatására hagy idézzem ide a Brazil Istent, Pelét, a Gyöngyszemet, aki nemes egyszerűséggel úgy fogalmazott, hogy nem látott még nagyobb játékost George - nél.

 Hogy élete nem volt egyszerű, és nem lehet példaként a fiatalok elé állítani, az bizonyos, mégis a legnagyobb legendák közé emelkedett, és róla még az Angol Miniszterelnök is meleg szavakkal emlékezett meg.

 George Best, ahogy több kórházat és több poklot megjárt, úgy már ült börtönben az őt igazoltató rendőr bántalmazásáért, illetve járom évvel ezelőtt az ital annyira tönkre tette és elszivacsosította a belső szerveit, hogy transzplantáción esett át.

 Ez év október elsején egy megfázással került kórházba, de később vesegyulladást és belső vérzést diagnosztizáltak nála. 18.-án hazaengedték, majd később lélegeztető gépre került.

 Halálos ágyánál több egykori játszótársa is jelen volt, és Best 86 éves édesapja is.

 ( Édesanyját szintén az alkohol taszította a halálba.)

Itt találkozott utoljára Law-val és Sir Bobbyal.

 Amúgy Best az idén a 2. halottja az Aranylabdások Klubjának, hiszen idén temették Omar Sivorit, aki Itáliában hasonló nimbuszt képviselt, mint Angliában Best.

 Best szomorú vége kapcsán, felmerülhet többekben a profi sport és az alkoholizmus, a drog összefonódása, hiszen lassan ez is mindennapossá válik, mint a doppingszerek használata.

 Az első "igazi" alkoholistának számon tartott játékos James Peter Greaves, aki pályafutása egyik csúcsán mondhatta magát a legszerencsétlenebbnek és legnyomorultabbnak, hiszen ameddig csapattársai eufórikus hangulatban, egymást csókolgatva és ölelgetve ünnepelték az 1966-os Világbajnokság aranyérmét, ő öltönyben, maga elé meredve ült összeroskadva. Ekkor lépett be az alkoholisták nem kis táborába. Pályafutása után, szakkommentátorként dolgozott.

 De elrémisztő példaként említhetném azt a Paul Cascoignét, akinek személyében akár egy új Maradonát is tisztelhettek volna a sportbarátok, hiszen az 1996-os EB-n mutatott játéka, főleg az elődöntőben mutatott produkciója, több volt, mint szemet gyönyörködtető, virtuóz, és lenyűgöző, de mégsem lett belőle semmi. Cikkeztek ugyan róla, mint minden felkapott tehetségről, hogy bár nem fiatal, de szép jövő áll előtte, de sajnos az álmok és közé állt az átkozott ital. Hogy iszik, mint a kefekötő, a szövetségi kapitány eleinte elnézte, de a későbbiekben pont erre hivatkozva tette ki a szűrét a keretből, és vált meg legjobb játékosától, a csapat vezéregyéniségétől.

 Klubcsapatánál zárós határidőn belül szerződést bontottak, majd új csapat helyett már a kórházban találta magát.

 De hogy ne csak elrémisztő és rosszul végződő történeteket citáljak elő, a végére had említsem Cascoigne egykori játszótársát Tony Adamsot, aki két dologgal is büszkélkedhet. Az egyik hogy ő azon kevés játékosok egyike aki három évtizedben is bajnok tudott lenni, a másik pedig, hogy kigyógyult alkoholizmusából, és letudott mondani erről a szenvedélyről.

 Ugyan ez másnak is sikerült már, de az illető ezt kompenzálta az őrült játék szenvedélyével, olyannyira hogy a profi pályafutása alatt összekeresett pénznek, pár hónap alatt a fenekére vert.

 Lehet szörnyülködni Best és mások esetén, történetén, életén, de emlékezhetünk rá úgy is, mint egy géniuszra is.

 Az idő amúgy is megszépít mindent.

Hiszen a mi Kispesti Kocsisunkra sem úgy emlékezünk legfőképpen, mint egy olyan italosra, aki egy haverjával egy este alatt nem kevesebb, mint 144 kis fröccsöt pusztított el...

Móritz Mátyás