Az öt kontinens évezredes vagy épp a közelmúltból származó múmiáit testközelbe hozó tárlat 2014. október elsején nyitja meg kapuit a Magyar Természettudományi Múzeumban.

A tárlaton 28 emberi és 10 állati, a világ különböző részeiről származó és más-más időben, többféle módon mumifikálódott testemléket láthat a közönség. Az itt látható múmiák a körút végeztével visszakerül az anyaintézményekhez, és nagy valószínűséggel együtt többé nem lesznek láthatók. A kiállításon a látogatók a fennmaradt testek mellett megismerhetik a múmiákkal kapcsolatos alapfogalmakat, a híres és a kevésbé ismert, ám tudományos szempontból rendkívül fontos múmiákat. A különleges testemlékeket földrészenként – Afrika, Európa, Dél-Amerika, Ausztrália-Óceánia, Ázsia – állítják ki, megmutatva a mumifikálásban rejlő különbségeket is - mondta el Korsós Zoltán, az intézmény főigazgatója. A látogatók betekinthetnek az egyes múmiák felfedezésének történetébe, megismerhetik tudományos vizsgálatukat is.

A bemutató három legkülönlegesebb darabja a chinchorroi gyerekmúmia, a perui múmiabatyu, valamint Sándor Terézia, „a szív nélküli apáca” teste.

A chinchorro újszülött kisgyermek múmiáját Chilében, az Atacama-sivatagban találták, az időszámításunk után 5000–1700-as évek közötti időkből származik. Arcát agyagmaszk, fejét emberi hajból készült paróka fedi. Szikossy Ildikó antropológus, a kiállítás egyik kurátora elmondta, hogy a Föld legrégibb múmiái, a chinchorrók akár 6500 évesek is lehetnek, hiszen a Chile északi partvidékén több ezer évvel ezelőtt élt halásznépek a legrégebbi múmiakészítők. Napjainkig csaknem 300 chinchorro múmiát tártak fel.

A múmiabatyua Wari (huari) kultúrából, Krisztus után 600–1000-ből származó lelet, a perui Altiplano nyugati lejtőjének 1500 évvel ezelőtt használt temetőjéből került elő. A kis színes batyu külső rétegeit négy fémtűvel és öt kagylóval fogták össze, és a CT-vizsgálat felfedte, hogy a batyu egy csecsemő múmiáját rejti. Bal alkarjánál egy védő amulettet találtak a kutatók, amit a szülők adhattak a gyermeküknek a túlvilági életre.

Sándor Terézia, „a szív nélküli apáca” múmiája 1994–1995-ben a váci Fehérek temploma kriptájának feltárásakor, a csaknem 200 éve nyugalomban álló koporsókból, 265 ember maradványaival együtt került elő. A kriptába egyházi személyek és világi hozzátartozóik temetkeztek. A festett, díszített koporsók, a viseletek, az egyházi kegytárgyak és a temetkezési textíliák nagy része kitűnő állapotban maradt meg. A kriptába temetettek természetes úton, minden emberi beavatkozás nélkül maradtak épek, a kripta egyedülálló mikroklímája és a temetkezés módja miatt.

A látogatókat a különleges leleteken túl számos érdekességgel várják. Egyebek mellett a bemutatótér közepén egy berendezett, működő antropológiai laboratóriumban a látogatók szeme láttára és őket bevonva tudományos munka zajlik majd a kiállítás alatt, ahol a laborba belépve bárki megismerkedhet az antropológiai kutatás eszközeivel. A múmiák nemének és korának meghatározása után saját maguk is megvizsgálhatják az itt elhelyezett maradványokat. A laborban előre meghirdetett időpontokban a múzeum antropológusai tartanak bemutatókat, és végeznek méréseket, amelyek eredményét folyamatosan közlik egy interaktív táblán, valamint a kiállítás Facebook-oldalán.

A világ különböző részeiről származó, más-más időben, igen eltérően mumifikálódott különös testemlékek Budapest után továbbutaznak Luxemburgba, Svájcba, Írországba és Svédországba, ezután visszakerülnek az anyaintézményekhez. Nagy valószínűséggel együtt többé nem lesznek láthatók.

A Magyar Természettudományi Múzeum a kiállítás ideje alatt minden csütörtökön hosszabbított nyitva tartással és havonta egy alkalommal különleges programmal várja a látogatókat, a kutatók éjszakáján a múmiákat kísérő külföldi kurátorok tartanak szakmai előadásokat, valamint számos múzeumpedagógia foglalkozás is kapcsolódik a bemutatóhoz.