Munkácsy ugyanis a maga korában olyan népszerűségnek örvendett, hogy képeit már a festőállványról szétkapkodták, és rengeteg festményt készített megrendelésre. Ezeket a műveit sosem láthatta a nagyközönség.

A Magyar Nemzeti Galéria ezért arra vállalkozott, hogy nagy anyagi áldozatot vállalva megpróbálja összegyűjteni az életmű hozzáférhető részét, és időszaki kiállításon bemutatja azt a magyar közönségnek. A Galéria állandó kiállítási anyaga mellett ezen az időszaki kiállításon 115 kép látható. A mostani kiállítás nem érinti a többi állandó Munkácsy-tárlatot, sem a debrecenit, sem a békéscsabait. Az anyagi áldozathoz és az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az utóbbi években egyre inkább tért hódító monstre-kiállítások (gondoljunk csak a francia impresszionisták tavaly megrendezett kiállítására vagy a Mednyánszky-kiállításra) látogatottsága rekordokat döntött Budapesten, ezért joggal feltételezhető, hogy Munkácsy Mihály képei is nagy sikert aratnak, és a belépőjegyek árából, valamint a szponzorok által nyújtott támogatásból megtérül a befektetés.

Mit láthatunk ezen a párját ritkító kiállításon? A tárlat laza kronológiai rendben tárja a látogató elé a korai biedermeier arcképeket és életképeket, az ismert realista kompozíciókat és a lenyűgözően gazdag tájképeket, a nagy történelmi tablókat és az egyes művészettörténészek által kárhoztatott, mások által dicsért szalonképeket. Utóbbiak megítélése ízlés dolga: a szürke realista alkotások mellett ezek a műtermi csendéletek valóságos színorgiát képviselnek, ám mesteri kidolgozottságuk dacára művészi súlyuk valóban nem éri el a "realista" arcképek vagy akár a bibliai kompozíciók értékét. A nagy bibliai trilógiából a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota feles méretű változatai láthatók a Várban.

Az ismert zsánerek mellett külön érdemes szólni Munkácsy tájképeiről. A kiállítás eloszlatja azt a tévhitet, hogy Munkácsy lenézte volna a tájkép műfaját, hiszen csodálatos darabok láthatók ebből a műfajból is a tárlaton. Mi több, az embernek az a benyomása támad, hogy Munkácsy tájképei legalább olyan fajsúlyúak, mint figurális alkotásai.

A magyarországi magángyűjteményben levő képek mellett láthatók a New York-i Metropolitan Museum of Art, a düsseldorfi Stiftung Museum Kunst Palast, a hamburgi Hamburger Kunsthalle, a párizsi Musée d Orsay, a moszkvai Puskin Múzeum, a bécsi Österreichische Galerie Belvedere, a wuppertali Von der Heydt-Museum és a bukaresti Muzeul National de Arta, valamint számos amerikai magángyűjteményben őrzött festmény.

A művész alkotásain kívül a tározókban megtekinthetjük Munkácsy párizsi aranyérmeit, kitüntetéseit (Ferenc József császár többször kitüntette, és 1880-ban nemesi rangot is adományozott neki), palettáját, mi több, egy-két bútordarabját, de kezének gipszmásolatát is.

A Munkácsy a nagyvilágban címmel a Budai Várban látható kiállítás, melynek rendezése Bakó Zsuzsanna és Boros Judit művészettörténészek nevéhez fűződik, március végén nyílt meg. Értesülésünk szerint - a nagy érdeklődésnek köszönhetően - a tervezett július 31-e helyett augusztus 21-ig tart nyitva. A kiállítás apropóján áprilisban jelent meg az a képzőművészeti album is, amely a nagyvilágban legismertebb magyar piktor munkásságának eddigi legteljesebb bemutatására vállalkozott. Az album szerzője és képanyagának összeállítója ugyancsak Bakó Zsuzsanna. Mivel hasonló kiadvány utoljára 1914-ben látott napvilágot (ráadásul az még fekete-fehér reprodukciókat tartalmazott), valószínű, hogy a könyv is nagy sikert arat.

A kiállítás, mint azt a szervezők többször is hangsúlyozták, nem vállalkozhatott a teljes Munkácsy-életmű gyűjteményes bemutatására, hiszen az összes mű felkutatása hihetetlenül kiterjedt nyomozást igényelne. Ám a festő halálától eltelt 105 év alatt talán sosem láthatott a közönség ennyi Munkácsy-képet együtt.