A szülés után a csontozat egészséges fejlődéséhez, kiegyenesedéséhez szükséges kalciumot akár az anyatejből, akár a tápszerből, illetve később, ahogy a gyümölcsök, zöldségek és más fehérjék belépnek a táplálkozásba, megkapja a baba. A kalcium felszívódásához, és a csontokba való beépüléséhez azonban szükséges a D vitamin. A D vitamin a napfény hatására a bőrben is képződik, de általában a gyerekorvos javasolja a cseppek formájában történő bevitelt is, különösen ősztől tavaszig.

Megfelelő táplálás és általánosan ajánlott D vitamin adagolás mellett is előfordulhat, hogy a babánál különböző csontozati fejlődési rendellenességek lépnek fel, amelyekre ha időben felfigyel a mama, könnyen kezelhető, és nem okoz maradandó károsodást.

Melyek lehetnek ezek?

Gyakori probléma, hogy a baba nehezen "egyenesedik ki", azaz hagyja el a magzati pozíciót. Ez főleg olyan babáknál fordul elő, melyek nagy súlyúak, vagy normális 3.6 kg súllyal születtek, de a mama olyan alkat, hogy szűk a medencéje, így a baba jobban be volt szorítva.

A magzati pozíció mielőbbi elhagyása érdekében is szokták javasolni az orvosok, hogy fektessük minél gyakrabban hasra a babát. Ez segíti a gerinc kiegyenesedését, a karok lábak kinyújtását.

Általában már 1-2 hetesen látszik a kiegyenesedés folyamata. A legnehezebben a lábak veszítik el a magzati pozitúrát. Sokszor előfordul, hogy a hanyatt fektetett csecsemő nem "tárja szét" a lábát, azaz a combjai nem fekszenek fel a pelenkázóra, illetve, hogy a lábfeje befele fordulva marad.

Ezen óvatos tornáztatással a mama is segíthet. A megfelelő, és egyszerű tornáztatást akár a háziorvos, akár a védőnő szívesen megmutatja.

Nem véletlenül kötelező a babák un. csípőszűrés vizsgálata sem. Ha a combcsont felső izülete nem fejlődik megfelelően, könnyen kiugorhat a medencecsont két végében lévő fészekből. Ez tulajdonképpen a csípőficam. A magzati tartást nehezen elhagyó babáknál gyakran előforduló probléma ez a fejlődési lemaradás. Ennek megállapítását szolgálja az említett vizsgálat, amelyet 6 hetes korban végeznek. Nem szabad tehát kihagyni, vagy későbbre halasztani ezt az egyszerű, ultrahangos vizsgálatot, mert később már nehezebb kezelni, illetve ha elkezd forogni, mászni, majd felállni a baba, már súlyosabb problémákat okozhat.

Ritkán, de előfordul a csecsemőknél az un. "suszter-mell". Ez nem más, mint hogy túl lapos, vagy beesett a baba mellkasa, azaz a bordák nem fejlődnek megfelelő ívben, nem csontosodnak kellőképpen. Általában az emelt D vitamin adagolás, és a  hanyatt fektetés orvosolja a problémát, és beindul a normális fejlődés. Az ilyen babákat váltogatva, hol hason, hol hanyatt tanácsos fektetni.

Nagyon fontos a gerinc fejlődése szempontjából, hogy a baba mindig vízszintesen feküdjön, mind a babaágyban, mind a babakocsiban. A babakocsi fejrészét általában csak akkor szabad megemelni, amikor önállóan felül a baba. Ez jelzi, hogy a gerincnek már van "tartása".

Ezzel összefüggésben az is nagyon fontos, hogy a babát csak akkor ültessük az ölünkben, amikor már valóban egyedül is felül. Nagyon sok baba próbálkozik azzal - s általában sikeresen - hogy ha megfogjuk a kezecskéit, felhúzza magát. Ez azonban még nem elég ahhoz, hogy ölünkbe ültessük! Maradandó gerincferdülés lehet a vége!

Óvatosan kell bánni a karokkal is, főleg az öltöztetésnél. Mivel a csontozat rugalmas, el nem törhet a baba keze, vagy karja, de a csukló és váll izületek könnyen kiugorhatnak a helyükről, amit azután már csak műtéti úton lehet orvosolni.

A baba csontozati fejlődése szempontjából talán a legfontosabb a fejecskéje, azaz a koponya csontosodása. Sokan úgy gondolják, hogy a baba feje már születéskor kemény. Nos ez nem igaz, gondoljunk csak arra, hogy az un. vákumos babák feje bizony erősen tojás alakú.

Bár a végleges fejforma általában genetikailag meghatározott, azaz örökli a baba, az első hónapokban még "ronthatunk" rajta. A váltogatott - hanyatt, illetve hason - fektetés itt is segít: nem "fekszi el" a fejét a baba, ha többet forgatja, s ráadásul jót tesz a nyakcsigolyák fejlődésének, erősödésének.

Az orvosok mindig külön felhívják a figyelmet, hogy nagyon kell vigyázni a fejen lévő un. kutacsokra, a koponyavarratok találkozási helyeire. Kevesen tudják azonban, hogy az újszülöttnek 4 ilyen lágy rész van a koponyáján, amelyek - rugalmasságuk folytán - segítik a koponya kibújását szüléskor. A legnagyobb - és a legsérülékenyebb - kutacs van a fejtetőn. A hátsó és a két oldalsó kutacs általában 6 hónapos kor táján már megkeményedik, a fejtetőn lévő azonban csak 3 éves kor táján kezd megkeményedni, és a 20-as évek közepe táján (van, akinél még később!) lesz teljesen kemény, és ezáltal zárt a teljes koponyacsont. Sokáig kell tehát vigyázni a baba és a kisgyerek fejére, mert a lágy részeken keresztül könnyen sérül maga az agyállomány, életre szóló fogyatékosságot okozva.

Ugye mennyi mindenre kell figyelni a csecsemő fejlődésében a tápláláson, öltöztetésen, tisztába tevésen, levegőztetésén kívül is!