A hisztéria (konverziós vagy disszociatív zavarok) esetén minden esetben hiányzik a szervi megbetegedés, a testi tünetek hátterében lelki okok, élethelyzeti krízisek állnak. A beteg a számára kedvezőtlen helyzetből így ki tud menekülni, ugyanakkor a környezete odafordulását, nagyobb törődését is eléri.
Azonban - és ez nagyon fontos! - a beteg nem tudatosan produkálja a tüneteket! A szomatizációval és a hypochondriával szemben itt a beteg szinte közönyös a tüneteit illetően, nem aggódik miattuk.
Általában elmondható, hogy a tünetek hirtelen kezdődnek, többségében egy hónapnál rövidebb ideig tartanak. Újabb konfliktusok a tünetek kiújulását, súlyosbodását idézhetik elő. A tünetek döntően neurológiai jellegűek, gyakran bénulással, érzészavarral, érzékszervi kieséssel (pl. vakság), epilepsziát idéző rosszullétekkel (pszeudokonvulzió) járnak.
Igen jellegzetes a hisztériás járás-, és állászavar, mikor a beteg rogyadozó állás, feltűnően imbolygó járás ellenére sem esik el. A bénulások, érzészavarok kiterjedése nem felel meg a beidegzési területeknek, hisztériás vakság esetén a pupillák fényre reagálnak, roham esetén az EEG nem igazol epilepsziát.
Mi lehet a megoldás?
