A trombózisra, bár nem minden esetben jár tüdőembóliával, érdemes komolyabban is odafigyelni, hiszen gyakran halálos kimenetelű is lehet.
Légszomj, mellkasi fájdalom, véres köhögés, szédülés, ájulás, mind az embólia tünetei, így nem szabad ezeket félvállról venni, azonnal mentőt kell hívni. Ilyenkor a szakemberek ott, helyben alvadásgátló injekcióval orvosolják a problémát, de azonnali kórházi kezelésre van szükség, ami sokáig is eltarthat. A kezelés itt még nem ér véget, hiszen ha egyszer valakinek már meggyűlt a baja a vérrögökkel, akkor azok továbbra is veszélyeztetik.
Ha valakinél trombózis, esetleg tüdőembólia lépett fel, utána fontos a mögöttes okok felkutatása. „Leggyakrabban trombózis áll az embólia hátterében, ami nem feltétlenül az alsó végtag trombózisa: igen sok esetben az okot nem lehet kideríteni, mert a végbél, a méh vagy a hüvely körüli vénák trombózisait nem vizsgálják részletesen” – mondja prof. Blaskó György,a Trombózisközpont véralvadási specialistája. A kivizsgálások sorában az esetleges genetikai defektus kimutatása következik, amelyről egyszerű genetikai vizsgálattal gyorsan meg lehet bizonyosodni. Ha hajlamot igazolnak, akkor egyéntől függően az orvos vagy időszakos – például terhesség során – , vagy életen át tartó megelőző kezelést írhat elő a további vérrögösödés elkerülése céljából. Továbbá, még ezzel egy időben, el kell végezni egy részletes kivizsgálást esetleges rosszindulatú daganat felderítésére, mert számos esetben az a kiindulópont, sőt, ez még a genetikai eltéréseknél is gyakoribb! A genetikai szűrést a tüdőembólia után legkorábban 3 hónappal ajánlott elvégeztetni!
Ám akár van genetikai hajlama az illetőnek, akár nincs, ha valakinél már kialakult trombózis vagy tüdőembólia, érdemes szakember tanácsait kikérnie személyre szabott életmódváltás tekintetében. Ez azért fontos, mert a gyógyszeres kezelésen kívül még sok minden befolyásolja, hogy megismétlődik-e újra a probléma, illetve, hogy fellép-e a sok kellemetlenséggel járó poszttrombotikus szindróma (PTS), ami mélyvénás trombózis után az esetek egy részében fellép. A PTS erős lábfájdalommal, visszerek megjelenésével, bőrviszketéssel, elszíneződéssel és zsibbadással jár.
„A PTS azért alakul ki, mert az okot nem számolták fel, a tönkrement vénabillentyűk ottmaradnak, és egy következő trombózis kiindulópontjai lesznek, amit esetleg észre sem vesz a beteg, lábon kihordja. Ha azonban számos ilyen »kisebb« trombotikus eseményen van túl valaki, a vénás keringés olyan mértékben romolhat, hogy kezelés nélkül az esetek mintegy 80 százalékában tíz éven belül kialakul a PTS! Ezért kell az alvadásgátló kezelést egyénre szabottan, tartósan végezni” – mondja prof. Blaskó György. Az állapot csakis tartós orális antikoaguláns kezelés fenntartásával – vagyis véralvadásgátló rendszeres szedésével – előzhető meg, és igen fontos, hogy a beteg INR értéke élete nagyobb részében (>80%) 2-3 között legyen. Ha többnyire – óvatoskodásból – ez alatt van, a PTS kialakul, ha azonban terápiás tartományon belül tartható évekig, akkor az esetek nagy részében meg lehet úszni a lábszárfekély kialakulását.
Forrás: Trombózisközpont
