A válaszolóknak - névtelenül - többféle kérdéskörre kellett felelniük. Egyrészt, hogy általában hisznek-e abban, hogy egyes embereknek mágikus ereje van, és volt-e már erre személyes tapasztalatuk. Másrészt, hogy megítélésük szerint ők maguk rendelkeznek-e varázserővel, és ha igen írjanak le erre vonatkozó példát. Harmadrészt, hogy babonásak-e, s ha igen, nevezzék meg konkrétan, milyen babonában hisznek.

A válaszokat nem csupán elemezték a pszichológusok, hanem önkéntes jelentkezőknél különböző, műszeres vizsgálatokat is végeztek.

A mágiában, varázserőben és a babonákban való hit természetesen nem új keletű az emberiség történetében. Gondoljanak csak az indián kultúrákra, ahol a törzs varázslója volt a közösség legfontosabb embere a törzsfőnök mellett. A későbbi korokban a különböző vallások hol kihasználták a mágikus varázserőt, hol üldözték a "boszorkányokat", annak kiáltva ki mindenkit, akinek "agya másként járt", mint az átlag embereké.

A XX. századi orvostudomány fejlődése éppen ezt, a "másként járó" agyat vette nagyító alá.

A mágiához kapcsolódó hitek, hiedelmek oka ugyanis az agyi áramkörökben keresendő.

Az agyban olyan hálózatok, kapcsolódások léteznek, amelyek bizonyos helyzetekben mágikus magyarázattal szolgálnak. - mondja Pascal Boyer, a Washington-egyetem pszichológia-professzora. Az efféle gondolkodás az egyetlen terület, ahol ez a séma előnyt élvez a racionális gondolkodással szemben. Amikor valaki elszakad a reális világtól és bizonyos értelemben felnőttként is a képzelet világába menekül, a bal agyfélteke erősebben aktivizálódik - ezt bizonyították az agy képalkotó berendezésekkel történő vizsgálatai. Gondoljunk csak a gyerekkorra, amikor a kisgyerek még hisz a Mikulásban, és a karácsonyi ajándékot hozó angyalokban.

A varázserőre és a mágiára való képesség - éppen annak reális, az agyműködésre alapuló volta miatt - mindenkiben benne van, sőt fejleszthető is.

Az újkori jósnők, mágusok éppen ezt a kifejlesztett képességüket, illetve a többi emberben szunnyadó képességet használják ki. A mágusok által kifejtett szuggesztív hatás tulajdonképpen beindítja, aktivizálja a többiek belső agyi energiáit.

Azok számára, akik bizonytalanok a képességeiket illetően, vagy félelmeik, gátlásaik miatt lassan reagálnak, ez a fajta gondolkodás igen hasznos lehet, bizonyos értelemben szükséges aktivizáló erő. - állítja Daniel M. Wenger, a Harvard Egyetem pszichológia professzora. - Az az érzés, hogy gondolatainkkal valahogy irányítani tudjuk az eseményeket, nagyon fontos lehet, segíthet túlélni a kudarcokat, is így megvédheti az embert a depressziótól is.

A babonákban való hit is ugyanerre az okra vezethető vissza. Varázserőt tulajdonítunk valamilyen tárgynak, vagy cselekedetnek. Gondoljanak csak a kabalafigurákra. A diák abban hisz, hogy ha kedvenc plüss maciját magával viszi, biztosan sikerül a vizsgája. Pedig a babonával, kabalával tulajdonképpen csak saját agyi energiáit aktivizálja, javul koncentráló képessége és így jobban elő tudja hívni a megtanultakat, és letenni a vizsgát.

S ugyanígy, amikor mozgósítani tudjuk belső erőnket, mi is képesek vagyunk másokat szuggesztíven befolyásolni, ha úgy tetszik "elvarázsolni"!