Az egyén nem tud elfogadni önmagában valamilyen érzelmet vagy tulajdonságot (pl. homoszexuális késztetést), ezért másoknak tulajdonítja, és őket ítéli el.

Van, aki a szorongás miatt izzad, kiveri a víz, hideglelése van, felgyorsul a bélműködése, nem tud beszélni, vagy pánikrohamot kap, depressziós tünetei jelentkeznek. Nagyon széles skálán mozog tehát a szorongás okozta tünetegyüttes.

Amikor a szorongás fokozódik, testünk-lelkünk ösztönösen elkezd védekezni speciális védekező mechanizmusaival. Nézzünk most ezek közül néhányat!

Elfojtás: A kellemetlen, kínos emlékeket vagy tiltott, szégyellt vágyainkat egyszerűen kiszorítjuk az agyunkból, feledésbe merülnek. Ez fordulhat elő akkor, ha valakit bántalmaznak gyerekkorában, s később nem tud visszaemlékezni a történtekre. Az elfojtás azonban alattomos: hiszen az elfojtott gondolatok be-be akarnak törni a tudatba (pl. álom révén), nem hagynak bennünket nyugodni.

Regresszió: Egy korábbi fejlődési szintre való visszaesést jelent, főleg traumatikus élmények hatására. Kisgyerekeknél figyelhető meg, hogy valamelyik szülő halálakor újra gondok lesznek a szobatisztasággal, öltöztetni kell őket, szinte csecsemőként viselkednek.

Kivetítés, avagy "Nem én félek, a szomszéd riogat": A bennünk zajló lelki folyamatokat rávetítjük a külvilágra. Az egyén nem tud elfogadni önmagában valamilyen érzelmet vagy tulajdonságot (pl. homoszexuális késztetést), ezért másoknak tulajdonítja, és őket ítéli el.

Tagadás: Ha kellemetlen szembenéznünk a valósággal, akkor egyszerűen letagadjuk a létezését. Ilyen például, ha valaki gyógyíthatatlan beteg, és nem akar szembesülni állapotával. Ez megvédi attól, hogy reményvesztett legyen, és feladja a küzdelmet.

Hasítás: Ilyenkor a világot és környezetünket fekete-fehéren, jók és rosszak csoportjaként látjuk. A jókban maximálisan megbízunk, pozitív tulajdonságokkal ruházzuk fel őket, míg a rosszakkal szemben ellenségesen, negatívan viselkedünk.

Szublimáció: Szexuális vagy agresszív ösztöneink megzabolázását jelenti. Ilyenkor ezeket az energiákat átfordítjuk valamilyen más, kulturálisan-társadalmilag elfogadott tevékenységbe. (pl. festészet, zene). A nagy művészeti alkotások mögött gyakran ezek szexuális törekvések állnak.

Meg nem történtté tevés: Egy olyan eseményt, amelyben érintettek vagyunk (pl. ha megerőszakolnak valakit), egyszerűen kitörlünk emlékezetünkből, mert képtelenek vagyunk elfogadni azt.Így olyan, mintha soha nem követtük volna el.

Reakcióképzés: Valamilyen belső tiltott törekvésem, vágyam, érzésem (pl. hogy anyaként elutasítom a gyerekem), ellentétes irányú törekvésként jelenik meg (pl. ugyanez az anya agyonszereti a gyerekét).

Ha ezek a védekező módszerek nem működnek sikeresen, akkor a szorongás egyre jobban eluralja a személyt, kialakulhat a tehetetlenség érzése, a fojtogató szorongás tartóssá válik, és akár a személyiség teljes leépüléséig, a valóságtól való elszakadásig vezethet.