A férfi úgy döntött, eleget tesz felesége akaratának, előtte azonban azt kérelmezték a bíróságtól, hogy a nő halála után ne emeljenek ellene vádat emberölés miatt. Az asszony minden nemzetközi fórumnál próbálkozott, ám sehol sem segítettek neki. Végül 2002-ben a betegség végképp legyőzte szervezetét. Természetes halállal hunyt el.

Jó halál. Magyarul ezt jelenti az eutanázia szó (eu=jó, Thanatosz:halál). Mégsem használjuk ezt a kifejezést, nem véletlenül. A kegyes halál körüli viták Diane Pretty halála óta sem csillapodtak, évente egyszer-kétszer biztosan bekerül a híradókba egy-egy hasonló eset, amely gondolkodóba ejti az embereket: vajon az élet értékét akkor is szem előtt kell tartani, ha az az élet már nem teljes, már nem emberhez méltó?

Az eutanázia pártolói abban hisznek, hogy gyógyíthatatlan, rendkívül fájdalmas, illetve végstádiumban lévő betegségben szenvedők esetében az élet fenntartása már nem áll érdekében sem a betegnek, sem a családtagoknak, sem pedig a társadalomnak. Vagyis ha az embernek joga van az élethez, akkor legyen joga a halálhoz is, amennyiben az megmenti a vegetatív állapottól. Nehéz kérdés, ám érdemes elgondolkodnunk rajta: vajon mi mit tennénk, ha látnánk, hogy egyik szerettünk szenved, és nincs már értelme az életének? Hagynánk, hogy a halál mellett döntsön, vagy a szeretetünk azt diktálná, hogy ne hagyjuk elmenni?

Még kegyetlenebb a kérdés, ha a szülőknek kell dönteniük gyermekük életéről. Debbie és Darren Wyatt azonban ilyen helyzetbe került, amikor kislányuk 2004-ben császármetszéssel megszületett. A baba agya, veséje, tüdeje súlyosan károsodott, siket és vak volt, az orvosok mesterségesen táplálták és lélegeztették. A szakemberek a rengeteg vizsgálat után úgy találták, nincs értelme a további szenvedésnek, az anya és az apa azonban valamilyen csodára vár...

A kérdés tulajdonképpen csak elmélet, hiszen a különböző országok törvényei szabályozzák ezt a kérdést is. Magyarországon csak a passzív eutanáziát engedélyezik, azt is csak meghatározott esetekben. A beteg akkor utasíthatja vissza az életmentő beavatkozást, ha olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mai állása alapján gyógyíthatatlan és rövid időn belül halálhoz vezet.

Hogy miért ez a szigorú szabályzás? Emlékeznek még a Fekete Angyalra, az ápolónőre, aki nyolc idős embert segített át a túlvilágra? A szakértők szerint a probléma pont az, hogy túl sok az olyan eutanázia, amelybe nem egyezik bele a beteg, ez pedig emberölés.

Ám a kérdés még így is lebeg a szemünk előtt, lehetséges, hogy úgy kellene átgondolnunk, mi lenne akkor, ha mi feküdnénk magatehetetlenül, vegetatív állapotban egy kórházi ágyon?

Sz.F.