A önkéntes tevékenység a gyerekek aktív, a társadalmukért felelős állampolgárrá nevelésének például kifejezetten hatékony eszköze, pályakezdő fiataloknak is segíthet az első munkatapasztalatok megszerzésében, az aktív státusba való visszavezetés első lépése lehet a kisgyermekes anyák vagy éppen a tartósan munkanélküliek számára, s értelmes és hasznos tevékenység a nyugdíjasoknak. A cégeknek is hasznos lehet alkalmazottaik önkéntes munkára ösztönzése, ez ugyanis növeli a kreativitást és a munkakedvet, ráadásul a jól megválasztott szolgálat akár szakmai továbbképzésnek is beillik, ami ráadásul javítja a munkamorált, s még a cég reputációjára is áldásos hatással van.
Az önkéntes tevékenység lehet egyéni vagy társas, rendszeres vagy alkalmankénti elfoglaltság, a lényege az, hogy a munkavégző anyagi ellenszolgáltatás nélkül, személyes akaratból dolgozik valamely cél érdekében. S bár közvetlen anyagi haszonnal nem jár, annál jobbat tesz a léleknek az a tudat, hogy környezetünk és/vagy közösségünk érdekében tevékenykedünk. A segítségnyújtás történhet helyben - lehet ez például a szomszédos park karbantartása - vagy akár a világ túlsó csücskében, a harmadik világ valamely elmaradott falujában. Az önkéntes munkás szolidaritást, toleranciát tanul, emellett megbecsülni saját és mások munkáját, külföldi szolgálat esetén pedig világot lát, más kultúrákat, nyelveket ismer meg.
Az Európai Unió - amely 1983 óta rendez „európai éveket", 2010 például a szegénység és kirekesztés elleni küzdelem jegyében telt - 2011-et az Önkéntesség Évének kiáltotta ki. Éppen tíz éve, hogy utoljára ilyen kiemelt figyelmet kapott az önkéntesség, 2001 ugyanis ennek nemzetközi éve volt. A mostani kezdeményezés elsősorban az állampolgárok és a nemzeti kormányok figyelmének a felkeltését célozza, konkrétan pedig azt, hogy a most százmilliós európai önkénteslétszám az év végére megduplázódjon. Az Önkéntesség Európai Éve „kevés befektetést igénylő és nagy megtérüléssel járó stratégia, amely gyorsítja az európai gazdaság felépülését a válságból" - mondta Marian Harkin ír európai parlamenti képviselő a program hivatalos bejelentésekor. Hozzátette: „Az önkéntességet nemcsak társadalmi értékként, hanem hatékony és fenntartható fejlődési stratégiaként kell szemlélni." A program segíti a legjobb gyakorlatok megismertetését, emellett kiemelt figyelmet fordít az önkéntesek képzésére és a minőségbiztosításra.
Bár az adatok szépek, a felmérések válaszadói talán egy árnyalattal felelősebbnek tüntetik fel magukat a valóságosnál. Nehezen hihető például, hogy a felnőtt magyar lakosság negyven százaléka vesz részt önkéntes munkában, főleg, ha elfogadjuk, hogy alapvetően ez nem a családtagok segítését jelenti. De az emberek érzik, hogy részt kellene vállalniuk valami effélében. Az emberek legkönnyebben a sporttal vagy más szabadban végzett tevékenységgel kapcsolatban vehetők rá önkéntes munkára. Az oktatási, művészeti, kulturális munka is viszonylag sokakat mozgat meg, ennél lényegesen hátrébb szorulnak a segély- vagy vallási szervezeteket. Az viszont biztos, hogy mindenki találhat érdeklődésének, vérmérsékletének megfelelő önkéntes munkát.
Diákoknak kötelező?
Az érettségi vizsgára való jelentkezés feltétele volna hatvanórányi társadalmi célú tevékenység elvégzése a kormány tervei szerint. A diákok többféle karitatív feladat közül választhatnának, a program célja pedig az lenne, hogy legalább egy-két hetet töltsenek el egy kiválasztott szervezetnél, legalább ennyi idő szükséges ugyanis az érzelmi bevonódáshoz. A szakemberek szerint az egyébként szándékában kiváló ötlet hátulütője, hogy az önkéntesség - nevének megfelelően - feltételezi, hogy a munkát végző saját döntése legyen a segítő tevékenységbe való bekapcsolódás. Ha kötelezettséggé válik, a segítő szándék és felelősebb gondolkodás kialakulása helyett sokkal inkább rossz szájízt okozhat.
