A legnagyobb óragyártó cégek, mint az Omega, a Minerva, az Heuer, a Zenith vagy a Movado már az 1800-as évek közepén léteztek, azelőtt, hogy 1884-ben Washingtonban megszületett volna az a nemzetközi egyezmény, amelynek értelmében a világ összes országa elfogadta, hogy a nap az angliai Greenwichben éjfélkor kezdődik, és 24 órából áll. Nem sokkal ezután indult és tart a mai napig is a karórák hódító korszaka, amely az elmúlt száz évben számos különleges, mára legendássá vált darabbal ajándékozta meg a világot és persze a gyűjtőket. Mégis vannak, akik úgy vélik, hogy a 21. század, a mobiltelefonok és a számítógépek kora egyben a karórák végét is jelenti, hiszen egyre ritkábban pillantunk a csuklónkra, ha a pontos időre vagyunk kíváncsiak. Ennek ellenére az órapiac bizonyos szegmense virágzik, hiszen a technológia százada a luxus korszaka is, az óra pedig igazi státusszimbólum lehet. A luxusórákat gyártó neves cégeknek tehát nem kell tartaniuk visszaeséstől még akkor sem, ha egyes adatok azt mutatják, hogy az olcsóbb tömegáruk iránti kereslet évről évre csökken. Mert az első világháború közepén hódítóútra indult karóra akkor is és most is nemcsak az időt, hanem viselője társadalmi hovatartozását is mutatja.

A nevelőnőtől a katonáig

Kering egy történet, amely szerint egy nevelőnő „találta fel" a karórát a 19. század vége felé, amikor egy kisebb zsebórát selyemszalaggal a csuklójára erősített. Az első karórák valóban inkább bőrszíjjal felszerelt zsebórára hasonlítottak, nem pedig a ma megszokott órákra, mégis, sokáig női ékszerként terjedtek. A férfiak még évekig a zsebükben hordták az órájukat. Louis Cartier készítette el az első olyan karórát, amely hasonlít a ma is viselt formára. 1904-ben Santos Dumont, egy gazdag brazil pilóta állítólag arra panaszkodott barátjának, az akkor már sikeres ékszerbolt-tulajdonos Alfred Cartier fiának, hogy repülés közben nem tudja megnézni a zsebében lévő órát. Az innovativitásáról híres fiatal ékszerész Edmond Jaeger órásmester segítségével elkészítette a karóra prototípusát, amelyet a pilóta anélkül is megnézhetett, hogy a kezét levette volna az irányítókarokról. 1911-től ezzel a formával indult el a karóra sorozatgyártása a családi vállalkozás kebelében. A karóráról alkotott kép azonban csak az első világháború közepén változott meg igazán, amikor a katonák is felismerték, hogy a lövészárkokban könnyebb a csuklójukra pillantani, ha a pontos időre kíváncsiak, mintsem a zubbonyuk zsebében kotorászni. A háború véget ért, és hamarosan a civil férfiak karján is egyre többször lehetett órát látni. Ekkor már nem csupán női ékszerként kezelték a ketyegő csuklódíszeket, amelyek piacát az iparosodás és a különböző sportok rohamos fejlődése alaposan fellendítette.

Formák és stílusok

A klasszikus kerek fazonú órák mellett rövidesen más formák is megjelentek. A svájci Movado - a cég neve eszperantó nyelven azt jelenti, „mindig mozgásban" - például megalkotta a Polyplan fantázianevű időmérőt, egy hajlított óratokot, amelyben a szerkezetet is meghajlították annak érdekében, hogy az óra tökéletesen felfeküdjön viselője csuklójára. Azután Patek Philippe elkészítette a jelképesen „clock reference n. 1593" névre keresztelt téglalap alakú modellt. 1913 után Cartier, Vacheron Constantin, Patek Philippe vagy Audemars Piguet műhelyeiből széles forma- és stílusválasztékban kerültek ki az órák. Ekkor készült például Patek Phillipe „gondola" elnevezésű darabja vagy Louis Cartier „Tank"-ja, amelyet egy angol harckocsi formája ihletett.

Az óragyárak nem csak dizájnban kínáltak újat. A 20. század legelején egyes modellek már megmutatták a holdállást, a dátumot - hónapot, napot - és a hét napját. Az elegáns Rolex Prince - amelyet a Rolex 1920-ban készített - forradalmi újítása volt a „dupla óra": a téglalap alakú számlapon külön óra mutatta a percet és a másodpercet, ráadásul a „másodpercszektor" volt nagyobb. A Jaeger-LeCoultre „Reverse" elnevezésű darabjában pedig az óraház 180 fokban elfordítható volt a szíjon. Bár az egyedülálló karkötőszerű megjelenés népszerű volt, a Reverse piaci sikerét beárnyékolta a harmincas évek elején a recesszió, majd a második világháború kitörése. A gyártók azóta is igyekeznek újdonságokkal csábítani a vevőket, de a mai napig az 1910-1930 között született darabok határozzák meg a karórák világát. A napjainkban luxusnak számító, borsos áron eladható órákat gyártó vállalkozások - a Rolex, a Cartier, a Jaeger-LeCoultre, a Breitling, a Tisso vagy a Seiko - is ebben a korban alapozták meg hírnevüket. A korabeli technológiával működő, hagyományos mechanikus szerkezetek nem kevésbé értékesek és keresettek, mint azok a karórák, amelyek a 21. századi tudást kihasználva mutatják az időt.

Nagy tudású ékszerek

A több mint százéves karóráról sokan azt gondolják, úgy fog járni, mint a zsebóra: egyszer csak avíttá válik, az új technológia lesöpri. High-tech korszakunkban ugyanis bármerre fordulunk, látjuk az időt: az autó műszerfalán, az asztali számítógépen, a laptopon vagy a mobiltelefonon egyaránt. Úgy tűnik, a jóslat beteljesülése mégis várat magára. Sőt! A neves divatházak egyre-másra megjelentetik saját óramárkájukat, beállva a klasszikusok mellé a sorba. És a technika szerelmesei sem panaszkodhatnak, a gyártók számukra is kínálnak újdonságokat: miközben továbbra is pár mítosszal övezett márka hagyományos szerkezetű karórája alkotja a piac legfelsőbb szegmensét, a néhány éve még a sci-fi világba illő modellek sem hiányoznak. A fejlesztések egyik célja, hogy az óra a másodperc törtrészére is pontos legyen, másrészt az innovátorok a meghajtáshoz használt energia előállítására koncentrálnak. Létezik mozgásenergiával működtetett kinetikus szerkezet, az Eco Drive pedig a fény energiájával töltődik.

A többfunkciós órák tárháza is bővül. A beépített kamerával készült színes fényképek akár az óra memóriájában tárolhatók vagy számítógépre menthetők. De a helymeghatározásban is támaszkodhatunk a karunkon lévő szerkezetre, ha abba GPS-t építettek. Nem olyan régen pedig megszületett a világ első érintésérzékelős üvegű órája olyan funkciókkal, mint iránytű, tájoló, barométer, magasságmérő, magasságeltérés-mérő, hőmérő, ébresztő, kronográf, második időzóna, dátum és idő, és sok minden más, ami mindössze egy érintéssel előhívható. A modellek sikere persze kérdéses, hisz a néhány évvel ezelőtt újdonságnak számító számítógépes karóra is legfeljebb a kisiskolások körében vált népszerűvé. Jóllehet, az elegáns vagy sportos, visszafogott vagy hivalkodó, modern vagy klasszikus világot idéző karórákhoz már nem azért ragaszkodunk, hogy mindig tudjuk a pontos időt, mégis, az egyik leggyakrabban viselt ékszer, és gyűjteményeknek is kedvelt tárgya. Persze órát gyűjteni nem olcsó hobbi, ám úgy tűnik, jó befektetés. Függetlenül attól, hogy valaki az új precíziós szerkezetekre vagy a letűnt korokat idéző relikviákra specializálódott, a neves márkák modelljeinek gyűjtése sokak szerint bölcs megtakarítási forma.  

Órás dátumok

1905    Hans Wilsdorf elindítja a Rolex Watch Companyt.

1914    Az Eterna piacra dobja az első ébresztős karórát.

1918            Megalapítják Japánban a Shakosha Watch Companyt, a mai Citizen elődjét.

1924            Tokióban Kinttaro Hattori bemutatja a Seiko márkanevet.

1926    A Rolex bemutatja az első vízálló óraházat, amelyet Oyster (osztriga) névre keresztelnek.

1929    A Tissot megalkotja az első anti magnetic órát.

1933    Az Ingersoll bemutatja a „Mickey Mouse" órát 3,25 dolláros áron, amelyet a mai napig gyártanak.

1956    A Rolex piacra dobja az első modellt, amely a napot és a dátumot is mutatja.

1957    A Hamilton kifejleszti a világ első elemmel hajtott óráját.

1962    A svájci ETA elkészíti az első kvarcelemes órát.

1970    A Hamilton bemutatja a „Pulsar"-t, az első elektronikus digitális órát.

1972    A Longines és a Seiko bemutatják az LCD (liquid crystal display) kijelzőt.

1980    A Hublot alapítása.

1983    A Swatch márkanév útjára indul.

1991    A Franck Muller alapítása.

1999    A Casio fejlesztésében megjelenik az első beépített GPS-t tartalmazó karóra.

A cikk a Piac&Profit 2010/2. számában jelent meg.