Az új, „söprögetős” fogmosási mutatványhoz teljesen megfelel egy átlagos fogkefe, a lényeg annak mozgatása kizárólag függőleges irányban, a fog és az íny találkozásától lefelé és kifelé. A fognyak felé soha! Nem szabad ide-odarángatni a fogkefét, csupán az összes sörtének végig kell söpörnie ezeken a pontokon, mialatt a fogkefe 90 fokot fordul a kezünkben és a szánkban. Ez egyben rejtett kar- és csuklótorna is, mert hogy leszorított könyékkel nem érjük el ugyanazt a hatásfokot, mint mikor felemelve végezzük a többperces műveletet. Tény, hogy beletelik pár napba, amíg az ember átprogramozza az automatizálódott, évtizedes fogmosási mozdulatokat az újra, de megéri.
Ugyanis azokban a rendelőkben, ahol a pácienseket megtanítják az új metódusra, szinte alig fordul elő fogkövesedés, mert nem kerül be az íny alá semmi, hanem minden nap kipucolódik a kényes részről a lerakódás. Ha most valaki azzal érvelne, hogy bezzeg a nyál összetétele mennyire nem mindegy, fogorvosok szerint a söprögetés mindenkinél annyi lepedéket távolít el a fogáról, amennyi az ő szájában képződik. Kinél kevesebbet, kinél többet. És ha jól csinálja, akkor mindet.
Szakemberek szerint a régi és az új fogmosás hatása között óriási a különbség. Ahhoz hasonlítható, amikor nem az a kérdés, hogy Rolls Royce vagy Trabant, hanem hogy autóval vagy gyalog? Próbáljuk ki!
Próbálkoztak mindennel: rám szóltak, bőrtasakot kötöztek az ujjamra, és még a csípős kenőcs is szóba került – de erre nem vitte rá őket a lélek. A megoldás végül az éjszakai fogszabályzó szájpadlásomhoz simuló részéről lelógó “fémkerítés” volt.
