Az sem utolsó kérdés, hogy egyáltalán miért bújunk farsangkor jelmezbe, miért öltünk álarcot? Az eredetileg pogány ünnepe a tél elmúlása és a tavasz közeledte felett érzett öröm kifejezése volt. A maszk és a felöltött álruhák arra szolgáltak, hogy a rontó, gonosz szellemeket megtévesszék, hogy ne ártsanak nekik az esztendő hátralevő részében sem.

Az egyház évszázadokon keresztül üldözte a farsangi szokásokat, nem véletlenül: az ünnep régi római Saturnália vígasságokra vezethető vissza. Miután az papi méltóságok belátták, hogy az egész Európában elterjedt mulatozásról nem tudják leszoktatni az embereket, kénytelenek voltak legalább keresztény jelleggel felruházni: azóta emlékezünk ilyenkor a kánai menyegzőre.

A farsangot Magyarországon mind az urak, mind a szegények megünnepelték: a királyi udvarban karneválokat tartottak, míg a falvakban "fásángot", ám egyvalami közös volt, a lényeg a szabályok felrúgása (hiszen vészesen közeleg ilyenkor a mulatság nélküli negyvennapos böjt), a cél pedig a párválasztás volt.

A falvakban a legények szervezték a bálokat, amelyen természetesen a lányok is megjelentek, és rokonaikkal bokrétát küldtek a nekik tetsző, szimpatikus fiatalembereknek, aki a farsang végén - jelezve, hogy valamelyik leány megkaparintotta szívüket - a bokrétát a kalapjukra tűzték. Ezt gyors eljegyzés követte, majd mivel böjt idején nem volt szabad esküvőt tartani, még húshagyókedd előtt megtartották a mennyegzőt.

Ilyenkor azonban előfordult az is, hogy a hölgyek levetették szemérmüket és szembeszálltak a tilalmakkal, amelyek egész évben körülvették őket: ez volt az asszonyfarsang, amelyen csakis nők vehettek részt, ezen a napon úgy nótázhattak, mulathattak, ihattak, akárcsak a férfiak...

Sz.F.