Az amatőr kifejezés mintha mágnesként vonzaná a fiatal szót. A kettő ennyire egyértelműen összetartozna? Ha valaki fiatal, az kizárja, hogy birtokában legyen egy adott szakmához szükséges tudásanyagnak, és hogy alkalmazkodni tudjon mestersége standardjához és szabályaihoz?

Ennek próbáltam utánajárni úgy, hogy három fiatal, de már sikeres emberrel beszélgettem arról, hogy szerintük min múlik az, hogy valaki profi, vagy amatőr. Kérdéseimre Földényi Irma formatervező (22), Frankó Roni rádiós szerkesztő (21) és Somló Dani dobos (19) válaszoltak.

Hány éves voltál, amikor megkaptad életed első melóját, és egyáltalán, miért kezdtél el fiatalon dolgozni?

F.I.: 14 voltam, és akkor volt először lehetőség arra, hogy beletanuljak a szakmába. 2 hetes műhelymunka volt, ahol belenézhettem az ötvösség alapjaiba. Elég alacsony gázsival vállaltam el, de nagyon nagy lelkesedéssel a tanulás kedvéért.

F.R.: 19 éves voltam, amikor a Rádió Café egyik magazinműsorát kezdtem szerkeszteni részben a tapasztalat miatt, részben, mert kellett az iskolai gyakorlathoz.

S.D.: 12 évesen léptem fel először egy iskola zenekarban. Akkor még elvileg gitároztam, de nem volt dobos, és a zenekarvezető a kezembe adott egy dobot, és azt mondta, hogy akkor legyek én az. Attól kezdve soha többé nem gitároztam. Mindig is érdekelt a zene, ezért kezdtem el általános iskolában zongorázni, aztán jött később a gitár. A koncertezés csak úgy jött, nem volt szándékos. A zenekarral kötelező volt fellépni az iskolai rendezvényeken, de aztán annyira jól sikerült, hogy jöttek a meghívások, meg a kisebb koncertek.

Dolgoztál már valaha ingyen? Ha igen, miért?

F.I.: Volt már olyan, hogy valaki olyan lehetőséget rakott elém, amiről azt éreztem, hogy olyan baromi jó munka, hogy kedvtelésből, ingyen megcsinálom, és nem érdekel a pénz.

F.R.: Igen, ezt az első melómat ingyen csináltam fél évig. Részben azért is vállaltam, mert a kapcsolati tőke szempontjából nagyon fontos volt.

S.D.: Persze. Mostanában hál istennek egyre több pénz jön be a zenélésből, de egyenlőre ez az összeg elenyésző. De nem lehet úgy kezdeni, hogy én vagyok itt a nagy zenész, és akkor csak pénzért lépek fel. Szerelemből és a kapcsolatok miatt is csinálom.

Szerinted min múlik, hogy valaki profi, vagy amatőr?

F.I.: Azon, hogy mennyire látja át a saját tevékenységét, és mennyire hajlandó felismerni a saját hibáit, és elviselni a kritikát. Borzasztóan nyitottnak kell lenni arra, hogy a kritika legtöbb esetben tényleg segítség.

F.R.: Hogy ha profi vagy, rájössz arra, hogy nemcsak a tiszta munka számít, hanem nagyon fontos az is, hogy milyen viszonyban vagy az emberekkel. A profi törekszik arra, hogy jó viszonyt tartson fent a munkatársaival, mert csak úgy tudsz olyan hatékonyan dolgozni, hogy a kollegáiddal fél szavakból értsétek egymás

S.D.: Tudáson és tapasztalton.

Te melyikhez érzed magad közelebb?

F.I.: A profihoz semmiképpen, mert a profi az egy olyan jelző, amihez kor kell, hogy az ember kiérdemelje. A haladó kategóriához tartozom.

F.R.: Nehéz ezt megmondani. Azt gondolom, hogy bizonyos szempontból profi vagyok, mert önállóan dolgozom, de abból a szempontból még amatőr vagyok, hogy kicsit azért néha még bizonytalan vagyok.

S.D.: Én egyelőre abszolút amatőrnek tartom magam, és az a célom, hogy ezen áttörjek.

Ha csapatban dolgozol, a tapasztaltabb kollegák mennyire hagynak érvényesülni? Volt már rá példa, hogy a korod miatt hátrányos helyzetbe kerültél?

F.I.: Annyira hagynak érvényesülni, amennyire építő dolgokat tudok én is felvezetni. Ha valami használható, és jó ötlet, arra mindig nyitottak.

F.R.: Abszolút hagynak érvényesülni - a maguk érdekében is. Nálunk a rádióban nincs igazából rivalizálás, és soha nem voltam hátrányban csak azért, mert fiatal vagyok.

S.D.: Ha tapasztalt zenészekkel játszik együtt az ember azoknak nem a kor számít, hanem a tudás és a talpraesettség. Soha nem néztek le a korom miatt. A zenekaromban mindenki sokkal idősebb nálam, és ez soha nem okoz gondot.

Mi a fontosabb szerinted, az iskola vagy a gyakorlat?

F.I.: Teljesen egyforma mind a kettő, és az a legjobb, amikor az ember egybe tudja kötni az iskolát a gyakorlattal, tehát amikor az iskola már egy gyakorlati alap. Szerintem abszolút egyenrangúak.

F.R.: A gyakorlat fontosabb, viszont iskola nélkül nem megy. Hosszú távon tehát a gyakorlat előrevalóbb, de ahhoz, hogy a gyakorlatra szert tehess, kell az iskola.

S.D.: Nagyon számít a tanulás is, de talán a gyakorlat a fontosabb. Persze vannak olyan kivételes esetek, hogy valaki alapból úgy születik, hogy iszonyat tehetséges, és nem kell sokat tanulnia, maximum alapdolgokat, és máris profi, de ez a ritkább.