A kertészkedés nem csak a rendszeres testmozgás miatt hasznos, hanem azért is, mert arra ösztönzi az embert, hogy ha már a kiskertjében megtermeli a zöldségeket és gyümölcsöket, egészségesebb ételeket egyen. A kerti munka társadalmi előnyei közé tartozik továbbá, hogy a kertész, aki másokkal művel meg egy földdarabot, hasonló gondolkodású, életstílusú ismerősökre találhat, fejtették ki az American Journal of Public Health című folyóiratban közzétett tanulmány szerzői.

Az Utahi Egyetem kutatói 198 kertészkedőt vizsgáltak tanulmányukban, amelyről a The Daily Telegraph online kiadása számolt be, írja az MTI. A Salt Lake Cityben élő emberek az Amerikában elterjedt rendszerben, közösségi kerteket műveltek. A kutatók összehasonlították a kertészkedők testtömeg-indexét (BMI) a szomszédjaikéval, hogy kiderüljön, egészségesebbé teszi-e őket a szabadban végzett hobbi. Úgy találták, hogy a közösségi kertekben munkálkodó nőknek átlagosan 1,84 százalékkal volt kisebb a BMI-értéke, mint nem kertészkedő szomszédjaiké, ami 4,7 kilogrammal kisebb testsúlyt jelent egy 167 centiméter magas nő esetében. A kertben szöszmötölő férfiaknál szomszédjaikhoz képest átlag 2,36 százalékkal kisebb BMI-t mértek. Ez egy 177 centis férfi esetében 7,2 kilogrammal kevesebb súlyt jelent, mutatott rá az amerikai folyóiratban közzétett tanulmány.

A kerti munkát végzők a nem kertészkedő testvéreiknél is egészségesebbek voltak, ám ez a különbség nem volt kimutatható a férjek, feleségek tekintetében. Utóbbi tény arra utal, hogy a házastársaknak is jut a kertészkedés áldásaiból, és feltehetően ők is egészségesebben étkeznek a közösen termelt zöldségeknek és gyümölcsöknek köszönhetően. A kutatók végezetül felhívták a várostervezők és közegészségügyi illetékeseknek figyelmét arra, hogy eredményiek tükrében hasznos lenne új közösségi kertek létrehozása, illetve a régiek ismételt benépesítése.

Közösségi kertészkedés

A közösség által támogatott mezőgazdaság megélhetést jelent a gazdáknak, és egészséges, megfizethető élelmiszerhez juttatja az embereket. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ökológiailag hozzájárul a fenntartható környezethez. Európa országaiban eltérő néven –közösségi gazdálkodás, szerződéses gazdálkodás, szolidáris gazdálkodás – és struktúrában valósulnak meg az alulró szerveződő közösségek. A filozófia mindenhol ugyanaz: a vidéki kistermelő akkor életképes, ha személyes kapcsolatot alakít ki a fogyasztóval.

A termelő vállalja, hogy rendszeres időnként friss termékkel látja el a fogyasztót. A felelősséget közösen viselik: a földtől és az időjárástól függően van hét, hogy a kosárban több, van, hogy kevesebb a termény. Az viszont biztos, hogy a szerződés ideje alatt a család megfelelő minőségű friss idény zöldséghez és gyümölcshöz jut, a termelő pedig megél. Magyarországon is megjelent a kezdeményezés. Egy egyhektáros családi biogazdaság körülbelül harminc négyfős család számára tud zöldséget termelni.