A legutóbbi KSH adatok szerint minden tizedik magyar felnőtt, elvált házastársától. A férfiak esetében 40, míg a nőknél 37 év az átlagéletkor a váláskor. Legtöbbször 20 év házasság után akarnak a felek új életet kezdeni. Ha házasságkötések számát is figyelembe vesszük, akkor minden megkötött friggyel egy időben, feleannyi bomlik fel. Vagyis minden második házasság ér véget. Az is figyelemre méltó adat, hogy az elvált férfiak aránya az elmúlt öt évben hétszeresére nőtt, míg a nők esetében ez öt és félszeres...

Ennyi a statisztika.

Legtöbbször heves viharokkal, vérző szívvel, netán további barátságban vetünk véget rövid vagy éppen évekig tartó házasságainknak. Az ok számtalan, bár többnyire a tipikusakból könnyű lenne felállítani a tízes listát. Van, aki tanul belőle, és megfogadja, hogy soha többet...Néha bírja is évekig, de aztán mégis új kapcsolat kialakítására bátorodik. Majd amikor ismét elönti az eufórikus érzés, minden egyéb problémát, akadályt félresöpör, hogy örömét élvezhesse. Aztán ahogy az együtt töltött idő múlik, lassan kiderül, hogy a helyzet korántsem egyszerű, főleg ha "másodkézből" szerzünk magunknak partnert, vagy mi magunk cipeljük tovább előző házasságunk örökségét...

Mert valljuk be, azért fárasztó, és kemény próbatételekkel kell megküzdenie annak, aki elváltként kezd új kapcsolatba. Az új szerelem kóstolgatása mellett az utat egyre másra keresztezik a múlt kísérő árnyai: az ex-szel való további civakodás, a konfliktusokkal terhelt gyerek(ek), a szemrehányó családok, a szétszakadt baráti körök, és az anyagi gondok.

Az induló kapcsolatban folyamatosan szembesülünk néhány "életbevágó" kérdéssel:

- Milyen legyen a kapcsolatunk az exszel, akár a sajátunkról vagy éppen új párunk volt társáról van is szó?

- Hogyan tudunk jó "mostohák" lenni? Muszáj-e szeretni a "hozott" gyerekeket? Miként küzdjük le a féltékenységünket, ha a "ki a fontosabb" kérdés merül fel? Legyen-e közös gyerekünk?

- Lehetek-e jó meny/ vő második vagy harmadikként? Miként lehet beilleszkedni az új családba és a baráti társaságba? Hogyan oldjuk meg a családi programokat és ünnepeket?

"Eleinte nagyszerűnek találtam, hogy gyerekei vannak. Ha valaki akkor elmondta volna nekem, hogy érzem majd magam egy év múlva, nem hittem volna neki. Eleinte próbáltam tolerálni a dolgokat, de mára már elfogyott a türelmem. Soha többé nem kezdek gyerekes férfival."

" Annak idején, amikor összejöttünk, világossá vált számomra, hogy az ő múltja sokkal nagyobb befolyással lesz a kapcsolatunkra, mint az én korábbi életem. Elfogadtam minden terhével és gondjával együtt, felkészültem arra, hogy rengeteg türelem és kitartás kell majd a közös életünkhöz."

Küzdelmes utakat kell bejárnia annak, aki " nem  várt" vagy "nem kedvelt" jövevényként toppan be egy új környezetbe.

A nők többségének még komoly előítéletekkel is szembe kell nézniük:

-"Ez a bestia beleült az előre elkészített fészekbe! Biztosan miatta ment tönkre a házasság is... - hangzanak el gyakran ehhez hasonló mondatok. Még ha nincs is igazság tartalmuk, akkor is bántóak, és már kezdetektől fogva nagy terhet rónak az új kapcsolatra.

A párterapeuták szerint a lelkiismeret-furdalásnak, az önvádnak és a féltékenységnek nincs helye egy tökéletesen működő kapcsolatban.

Azt vallják, hogy már az elején ajánlatos a pároknak minél több információt begyűjteniük egymásról. Persze az sem árt, ha az intim együttlétek alkalmával indiszkrét kérdések is elhangzanak, de az semmiképp se legyen bántó, felesleges töprengésre ne adjon okot. Az őszinte beszélgetések alkalmával minden nyugtalanító kérdésre érdemest választ kérni, elejét venni a további gyanakvásoknak. És persze nem árt először is némi önvizsgálatot végezni, hogy ugyanabba a csapdába bele ne essünk ismét, és előző tapasztalatainkból tanulva ugyanazokat a hibákat se kövessük el.

Aki úgy dönt, hogy "másodkézből" szerez magának párt, az számoljon némi megpróbáltatással, és próbáljon beilleszkedni a kialakult körülményekbe. Semmiképp se akarja partnerét mindenáron megváltoztatni, szerelmi kapcsolatát állandóan csiszolgatni.( Ez amúgy is az első és fiatal házasság "jól bevált" módszere.)

A statisztikai kimutatások szerint a második házasságok első öt évében nagyobb a válás valószínűsége, mint az elsőben.

De az állhatatosság, a türelem, és a kompromisszumkészség gyakran beérleli jól megérdemelt  gyümölcsét.

Vannak jó példák arra, hogy ezek a "frigyek"sokszor sikeresebbek és boldogabbak az előzőeknél. Vajon miért...?