Az már gyakorlatilag most borítékolható, hogy azok az alapvető biztonsági intézkedések, melyeket a járvány miatt bevezettek, a veszély csökkenésével is még hosszú ideig velünk fognak maradni. Ezek közül talán az egyik leglátványosabb a szájmaszk viselése lesz.
Francis Dodsworth, a Kingstoni Egyetem kriminológiai vezető tanára szerint azonban ez egyfajta lehetőséget teremt azoknak az embereknek is, akik valamilyen „rosszban sántikálnak”, hiszen anélkül takarhatják el mostantól az egész arcukat, hogy akár csak a gyanú árnyéka is rájuk vetődne - olvashatjuk a CNN összeállításában.
A felvetés tűnhet ugyan eltúlzottnak, sajnos azonban már most előfordult olyan eset Nyugat-Európában, amikor is a maszk rejtekében próbálkoztak: Spanyolországban a múlt hónapban már le is tartóztattak egy ISIS-terroristát, aki állítólag Almeria déli városában rejtőzött, mióta elmenekült Szíriából. A rendőrség által kiadott közlemény szerint a férfi egészségügyi maszk viselésével tudta elfedni valós kilétét.
A szakértők szerint a szájmaszk viselése bonyolultabbá teheti a bűncselekmények kivizsgálását és felderítését, mivel az esetek egyre nagyobb hányadában az arcfelismerés egyre fontosabb szerepet játszik.
Míg az emberek nagyon jól felismerik egymás arcát, addig az arcfelismerő algoritmusok a mintázatok felismerésében profibbak, a maszkok pedig ebben komoly problémát okoznak.
Egyre több bűneset kapcsán már ma is az egyetlen bizonyítékot a bűnelkövetővel szemben az utcai térfigyelő kamerák felvételei jelentik, márpedig jelenleg még nem tisztázott pontosan, hogy az arcmaszkok hogyan befolyásolják ezek működését, az arcfelismerő algoritmusok ugyanis nem ilyen esetekre lettek kitalálva.
Egy kínai cég ugyanakkor már azt állítja saját termékéről, hogy egy olyan szoftvert fejlesztett ki, amely pontosan képes azonosítani az arcokat, még abban az esetben is, ha azt egészségügyi maszk fedi.
A hatóságok, így a rendőrség számára ugyanakkor komoly dilemmát jelent, hogy milyen esetekben tegye kötelezővé a maszkviselést, és mikor tiltsa meg azt. Tavaly például Hongkongban és Franciaországban is törvény tiltotta meg ezt a gyakorlatot, főleg a tömegtüntetések résztvevőit akarták így eltántorítani attól, hogy anonimitásuk biztos tudatában valamilyen vandál cselekedetre ragadtassák magukat.
A mostani járvány sújtotta helyzetben azonban mintha fordult volna a kocka: a vírus terjedését megakadályozandó, pont a hatóság lehet az, amely maszkviselést kötelezővé teszi, és az előírás megszegőit szigorúan büntetik.
Egy újabba csavar a történetben, hogy a maszk viselését a legtöbb nyugati országban egyáltalán nem lehet kötelezővé tenni az emberjogi megfontolások miatt, itt csak önkéntes alapon lehet ilyen intézkedéseket bevezetni.
És akkor az egész kérdéskörre még rárakódnak a kriminalisztika sajátos szempontjai is. Korábban, ha egy maszkos embert láttunk az utcán, azonnal féli kezdtünk. Most pedig attól félünk, ha valaki a maszkot viselő tömegben valaki maszk nélkül van.
Akár rosszban sántikál valaki, akár nem, az „arctalanság” egyáltalán nem segít nekünk abban, hogy felismerjük az illető valós szándékait és érzelmeit.
Amikor egy arcot látunk, akkor két dolog történik. Megpróbáljuk kideríteni az illető identitását, vagyis, hogy ismerem-e őt egyáltalán. De, ami legalább ugyanennyire fontos, azt is igyekszünk megállapítani, hogy éppen milyen érzelmi állapotban van. Az érzelmek felismerése evolúciós szempontból rendkívül fontosak, mivel segít felmérni az esetleges fenyegetést, és megkönnyítheti a pozitív társadalmi interakciókat is. Ugyanez vonatkozik minden olyan emberre, akiket jól ismerünk, és azokkal, akikkel még soha nem találkoztunk, és esetleg veszélyt jelenthet a számunkra.
