Elég egy apró figyelmetlenség és máris megtörténhet a baj. Szirénázó mentőautó, vakítóan fehér fényű műtő, zöld köpenyes orvosok - ezeket a képeket jól ismerjük. De hogy mi történik a stabilizálás után, arról már kevesebb ismerettel rendelkezünk. Ekkor jön a neheze, ugyanis a rehabilitáció olyan türelemjáték, ami megterhelő mind a gyermek, mind a család számára.

„Amikor a baleset az egészségi állapot károsodásával (például agyi működés zavara, mozgás vagy életfunkciók sérülése) jár, utógondozásra van szükség. Fontos, hogy a rehabilitáció minél előbb elkezdődjön, mert ezzel csökkenthető a károsodás mértéke, illetve megelőzhető a szervezet egészséges működéséért felelős további funkciók sérülése. Mozgásszervi rehabilitációra akkor kerül sor, amikor a bekövetkezett funkciókárosodás elsősorban a mozgatórendszert érinti" - mondta el Dr. Paraicz Éva a Bethesda Gyermekkórház gyermekgyógyász és gyermekneurológus szakorvosa.

A mielőbb megkezdett utógondozással a szövődmények egy része elkerülhető. Korai és rendszeres átmozgatással, megfelelő testhelyzetek, ízületi helyzetek biztosításával az ízületek mozgástartománya megőrizhető, így a tudat visszatérése után jobb helyzetből indulhat az aktív mozgáskezelés. A körültekintő kezelésekhez és gondozáshoz azonban összehangolt csapatmunkára van szükség.                                                                                                               

„Az eszméletlen beteg esetében a gondos ápolás, a gyakori forgatás a felfekvések megelőzése érdekében elengedhetetlen; ebben az ápolóké a főszerep.  A megfelelő, életkorhoz is igazodó táplálék összeállításában segít a dietetikus. Mozgásszervi sérülés esetén kulcsszerep jut a gyógytornásznak, aki a gyermek életkorához, érdeklődéséhez igazodó játékos elemekkel szövi össze a sokszor sajnos elkerülhetetlenül kellemetlen vagy fájdalmas mozgásterápiát. A tudatállapot javulása után a logopédus a nyelés, a hangadás és a hangképzés újratanításában segít. Mindezek után az ügyetlenné vált végtag használatára, majd fokozatosan az ülésre, állásra, járásra és végül a korától elvárható önellátás elsajátítására kerül sor" - ismertette az utógondozás egyes lépéseit Dr. Paraicz Éva.

Ezeknek a sérülések jelentős hányada ellátható a járó beteg ellátás keretei között. A betegségek és balesetek nagy része azonban nem csak a mozgásszerveket károsítja.

 „A súlyos koponya sérülések például a tudat sérülésével is együtt járnak. Éppen ezért ilyenkor az értelmi képességek károsodásával is számolnunk kell. A tudat rendeződése után a mozgás helyreállítása mellett a rehabilitációnak erre is ki kell terjednie" - tette hozzá a szakorvos.

A testi sérülés sosem hagyja érintetlenül a lelket.  A baleset vagy agyvérzés után ébredező betegeknél a megváltozott fizikai és mentális állapot gyakran okoz depressziót.

Dr. Paraicz Éva elmondta, hogy „ilyenkor a lelkiállapot javítása elengedhetetlen, hiszen a sikeres rehabilitációhoz a beteg motiválhatósága nélkülözhetetlen. Ebben pszichológus, pszichiáter segít.  Mihelyt a gyermek mentális állapota lehetővé teszi, tanulásra fogjuk, hogy minél kevesebbet veszítsen az iskolából. Ergoterapeuta (gyógyfoglalkoztató) segítségével játékok során tanulja meg újból használni az ügyetlenné vált kezét. A hazaadás előkészítését, az otthoni környezet kialakítását a szociális munkás segíti."

A kisgyermek számára a biztonságot a család jelenti. Így a kórházi tartózkodás el sem képzelhető a család, elsősorban az édesanya jelenléte nélkül.

„Szerepe eleinte csak az óvó és megnyugtató jelenlét, de fokozatosan az ápolás minden mozzanatába igyekszünk betanítani, és a terápia egyes részeit is rábízzuk.  Ha a gyógyulás nagyon elhúzódik, gyakran az egész család pszichés támogatásra szorul. Ilyenkor ismét a pszichológusoké a főszerep" - osztotta meg tapasztalatait Dr. Paraicz Éva.

Az információs anyag összeállítása a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház szakértői segítségével, és a K&H gyógyvarázs program együttműködésével készült.