A szenvedélybetegségek hátterében mindig fellelhető a személyiség strukturális és/vagy működészavara. A betegségek egyik oka a feszültség, a szorongás vagy a stressz, a külső világ által szinte ránk nyomott teljesítmény, egy elképzelt ideálhoz való ragaszkodás. Takách Gáspár az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet addiktológusa szerint a szenvedélyek rabsága nem létezne, "ha megtanulnának pozitívan gondolkodni, és úgy sáfárkodni képességeikkel és lehetőségeikkel, hogy szabadon éljenek szenvedélyeik önsorsrontó jellegét felszámolva. Jórészt nevelés következménye, hogy az emberek oly gyakran elégedetlenek, kishitűek, bizalmatlanok és sokat panaszkodnak. Az európai népek közül ezt főleg ránk magyarokra, a magyar emberre mondják. Így e sajátosan beteges gondolkodás által az egyén negatív irányba torzítva észleli a külvilágot és önmagát, emiatt negatív érzései támadnak, és ettől a viselkedése, majd előbb-utóbb személyisége is torzul."

A szenvedélybetegségek fő okozója legtöbb esetben az életstílus, ezért elkerülni és gyógyítani is elsősorban megfelelő életvezetéssel kellene. Minden szakember egyetértett azzal, hogy a betegség leküzdésére nem elég csak az orvosi beavatkozás, családi összefogásra és közösségi támogatásra is óriási szükség van.

A gyógyulás és sikeres rehabilitáció útja: megtanulni szabadon élni, a szenvedélyeinkkel együtt. Ne szeresd, de ne is gyűlöld a szenvedélyeid, hanem egyszerűen végy róluk tudomást.

Csak úgy kerülheted el, hogy függő viszonyba kerülj tőlük, ha nem akarod mindenáron elnyomni vagy beteljesíteni őket. Attól függően, hogy helyesen döntesz-e felőlük, vágyakozó szenvedélyeid fölépíthetik, erősíthetik, de tökéletesen szét is roncsolhatják személyiségedet.

Ha görcsösen ragaszkodsz szenvedélyeidhez, rabul ejtenek anélkül, hogy beteljesülnének, s így örömet szereznének neked. Ha azonban "megkövezed" őket, mégis életre támadnak, és még nagyobb erővel vetik rád magukat.

Nemcsak a beteljesült vágyakozó szenvedélyek feletti öröm, hanem a kielégíthetetlen szenvedélyek miatti fájdalom is gazdagíthatja személyiségedet.

Az ember szellemiségéből adódóan eredeti egyéniség. Az eredetiségünk nem abból áll, hogy olyasmit mondunk vagy cselekszünk, amit korábban még senki sem mondott vagy tett, hanem hogy pontosan azt mondjuk és tesszük, amit mi magunk gondolunk és tenni akarunk. Ha mindezt elfogadod, lassan felizzik benned a parázs, amelyhez melegedni járnak az emberek.

Ahhoz, hogy megértsük a szenvedélybetegségek transzformációját, a pozitív szenvedélyek és a transzperszonális pszichológia fogalmát, - mondja Takách Gáspár - először az emberi lélek rétegződését, felépítését szükséges megismernünk. Személyiségszerkezeti rétegződésünk a hagyma héjaihoz hasonlítható.

A legkülső héj: a viselkedés, a magatartás. Az, ami egy emberből legelőször észrevehető, ahogyan cselekszik, beszél, megnyilvánul. Pl. az öltözködése, modora, időbeosztása, hobbija is ebbe a körbe tartoznak.

Alatta a következő réteg: a személyiség érzelmi, indulati világa. Ez már nem annyira szembetűnő réteg, mint a viselkedés. Hosszú távon jellemző az egyénre, de mégis folyamatosan változik, fejlődik, individuális, sokszínű.

Ez alatt a karakter szintje található. A személyiség viselkedési valamint érzelmi és indulati világánál állandóbb, merevebb struktúra. Valamilyen beállítódást jelent, ami alapján az egyén mindig a megszokott módon viszonyul az őt körülvevő dolgokhoz, emberekhez, önmagához, a világhoz. Egyfajta hiedelemrendszer, a félelmek és vágyak rendszere, amelyre az egyén viselkedése és érzelmi viszonyulása ráépül. Már 3 éves kor körül kialakul, és az élet során lényegét tekintve nem változik.

A karakter alatt még mélyebben található az egyéni tudattalan. Itt őrzi a psziché a tudatosan nem hozzáférhető emlékeket. Ez tartalmazhat örömteli vagy fájdalmas, esetleg érzelmileg még feldolgozatlan történéseket is. A karakter jellegét ezek a már tudattalanba süllyedt emléknyomok határozzák meg. Ezzel a réteggel természetes módon az álmok szimbólumai segítségével kerülünk kapcsolatba.

Ez alatt lévő réteg a kollektív tudattalan tartománya. Ide tartoznak mindazok az emlékképek, tudattartalmak maradványai, amelyeket az ősöktől átörökítetten kapunk, és amelyet az emberiség a kezdetektől fogva őriz. Ezekről az archetipikus jelenségekről C. G. Jung könyveiben számos leírás olvasható.

Az emberi lélek belsejében legmélyebben a lélek magva található. Ez az, amit általában SZELLEMISÉG-nek nevezünk, mely már mentes minden egyéni vagy kollektív vágytól, elképzeléstől. Mentes az elválasztottságtól, itt már nincs különbség az én és te között, sőt közösségi érzésként sem fogalmazható meg, hiszen a teljes azonosság állapotában ez a kérdés fel sem merül. Ez az ember úgynevezett spirituális énjének a helye. Látszólag üres, mégis információkban gazdag területe a léleknek. Testi, érzelmi és gondolati síkon a teljes egység, mint minden dolog átérzése, tudása (intuíció), és a teljes együttérző elfogadás, szeretet a jellemzője.

Akkor tudunk egészségesen, teljes egységben és harmóniában élni a világgal, ha lelki működésünk összes rétegével kapcsolatba tudunk kerülni, átlátjuk azokat. Ha valaki csak a külső szintek elvárásainak próbál megfelelni, nem látja viselkedésének mozgatórugóit és nincsenek élményei tudatának belső magjáról, az elvágja magát az életerő és az életöröm forrásától, a körülményektől független boldogság átélésének lehetőségétől

Pató Erika