Feltéve, ha közben nem lógatják fel, vagy vetik máglyára őket, illetve égnek el saját szenvedélyeik közepette.
Ők a kivételek. De mi a helyzet a többiekkel?
Robert Merton szociológus szerint minden társadalom körvonalazza saját alapvető értékeit és céljait, és azt is meghatározza, hogy ezeket milyen eszközökkel és módon érhetjük el. Így többszörös szorításban kell(ene) berendezkednünk földi pályafutásunkra. Nézzük, ki hogy áll az elérendő célokhoz és a rendelkezésre álló eszközökhöz.
A konformisták
Velük nincs sok gond. Elfogadják a társadalom alapvető értékeit, és ezek megvalósításának hagyományos eszközeit. Valljuk be: többségünk ebbe a csoportba sorolhatja magát. Nem?
Így a nagy átlag nem fog pofátlanul szélhámoskodni, olajat szőkíteni vagy pénzt mosni, még ha ez segítené is az előrejutásban.
Az újítók
Ők is meg akarják valósítani azokat a célokat, mint a társadalom többsége, de újfajta, gyakran törvénytelen eszközökkel próbálják ezeket elérni. Akit lefülelnek, az valamelyik fegyintézet vendégszeretetét élvezheti egy ideig.
A ritualisták
Kötelességszerűen megfelelnek a normáknak, de szabálykövetésük már csak kényszerből történik. Valójában úgy érzik, ők nem tudják elérni a hőn áhított célokat, értékeket, vagy egyszerűen szem elől tévesztették ezeket. Végzik mindennapi unalmas, munkájukat és élik életüket, amelynek majd valószínűleg megkeseredetten fognak búcsút inteni.
Számomra a ritualisták egyik típusa a búvárkeresztény. Ebbe a nagy csoportba a vasárnapi istenhívők tartoznak, akik elvégzik a kötelező rituálét egy nap alatt, aztán újra a felszínre úsznak, és minden megy tovább. Vagyis a hit nem hatja át az életük mindennapjait.
A visszahúzódók
Úgy gondolják, nem akarnak beszállni a versenyistállóba, s elutasítanak mindenféle normát, szabályt és lehetőséget. Nem teremtenek azonban helyette újakat: Így vélekednek a szenvedélyek rabjai, a szektatagok vagy egy önellátó kommuna tagjai. És természetesen ide tartoznak a külön világban élő pszichiátriai betegek is.
A lázadók
Ők a régi normákat újakkal akarják felváltani, sőt akár az egész rendszer megreformálása a céljuk. Igazi forradalmárok, lázadók, akik lehetővé teszik a társadalmi megújulást. A változás letéteményesei.
Popper Péter idézi fel Holdidő című könyvében Pető András, a világhírű Pető-módszer kiagyalójának különös alakját. Pető állítólag gyakran mondogatta, hogy nem tiszteli a szenteket, mert félrevonulnak barlangokba, erdőkbe vagy kolostorba. Ott pedig nem kunszt szentnek lenni.
De az igazi kihívás, egy kuplerájban annak maradni.
Milyen szerencse hogy mindig felbukkannak ilyen hétköznapi "szentek", és időről-időre felforgatják a megszokott rendet...
KV