Meglátsz valakit. Az idegeid táncolni kezdenek, egész testeden végigfut valamiféle furcsa, de jóleső bizsergés. Ugyan még soha nem láttad az illetőt, de máris megfogott. Nem tudod levenni a szemed róla, mert annyira vonz...
Ez lenne a szerelem első látásra? Nos, igen is, meg nem is. Régen tudjuk, hogy az első benyomás nagyon fontos, nemcsak a szerelemi életben, hanem vizsgákon, állásinterjúkon. Hiszen ekkor mérjük fel a másikon azt, amit csak lehet a külseje alapján: fontos, hogy milyen ruhában van, milyen vonásai vannak, hogyan beszél, magabiztos-e, és még hosszan sorolhatnánk.
Az első benyomásaink általában pontosak: több egyetemen végeztek már olyan kutatásokat, amelyek során hallgatók beszélgettek egymással pár percig, majd meg kellett mondaniuk, ki szimpatikus számukra. Néhány hét múlva újabb interjút készítettek ezekkel a diákokkal, és az derült ki, hogy valóban azokkal az emberekkel alakult ki barátság, vonzódás, akiket először rokonszenvesnek találtak.
Az is segíthet valaki megkedvelésében, ha az illető hasonlít egy régi jó barátunkra, volt szerelmünkre, rokonunkra. Ugyanígy van ez a nevekkel is: ki ne érezte volna, hogy egy bizonyos keresztnév viselői azért nem szimpatikusak számára, mert egy ugyanilyen nevű illetővel évekkel ezelőtt rossz élményei voltak?
És ott a kémia: a bizsergés, az izgalom nem másnak köszönhető, mint a feromonnak. Ez az anyag az állati kommunikációban és területmegjelölésben is fontos szerepet tölt be, de újabb vizsgálatok szerint az emberi nemi érdeklődésben is. Igenis, megérezzük a feromont a másik nem tagjaiban, méghozzá orrunkkal, de illatként nem tudatosul bennünk, ahhoz szaglásunk túl gyenge. Mindenesetre ez az anyag stimulálja a hypotalamuszt, nemi vágyat, testi és lelki vonzódást okozva. Nem véletlenül gyártanak manapság ún. feromonparfümöket...
Tehát amiről eddig azt mondtuk, hogy szerelem első látásra, az nem csak látásra: sokkal inkább szerelem első látásra, hallásra, szaglásra, emlékezésre. Bizony. Úgyhogy ne becsüljük alá az első találkozást - sorsdöntő lehet...
Sz. F.