Az első és a harmadik életév között lesz szobatiszta a gyerekek túlnyomó többsége. Ahogy az előző részben a szoptatással kapcsolatban írtam a pszichés traumák veszélyéről, most az ún. toalett-tréning, konkrétan a széklet-ürítés szabályozása kockázatairól s az esetleges káros következményekről szólok.

            Nem jó, ha erőltetjük az ilyen szempontú szobatisztaság mielőbbi elérését, s az is kellemetlen konzekvenciákkal járhat, ha látványosan dícsérjük-jutalmazzuk a "produkciókat", vagy ha korholás, büntetés, megszégyenítés követ egy-egy "balesetet"; az sem szerencsés, ha csak "szomorúságunkkal" vagy a szeretet-megvonás más rafinált módján minősítjük a történteket. A higiéniés "lazaság" mellett árthat ugyanakkor a szertartásos, túlzásba vitt, tehát immunrendszer-gyengítő tisztogatás, fertőtlenítés is.

            Az emberek nagyon nagy részénél ugyanis kiemelt fontosságú erogén zóna - már a látvány szintjén is - a fenék, érintés szempontjából pedig az ánusz és környéke is.

Hadd hívjam fel az urak figyelmét, hogy ez nemcsak a nők popsijára vonatkozik. A kicsi, feszes és kemény férfifenék a nők tudattalanjának ad kedvező információt arról, hogy az ilyen partner erőteljes és mély behatolással könnyebben képes megtermékenyíteni őket (a tudattalan ugyanis szaporodás-párti), bár ezt a nők tudatosan csak a "férfias, izgató" jelzőkkel  képesek megfogalmazni.

Mindkét nemre vonatkozik tehát, hogy alapesetben szemet és kezet egyaránt vonz ez a terület. A tisztaságmániás és/vagy a témát szóban negatíve minősítő anya hatására azonban leblokkolódhat ez az erogén jelleg, sőt, kifejezett tiltás, tiltakozás, undor alakulhat ki ingerlésével, de már érintésével vagy csak említésével  kapcsolatban is. 

A "balesetek" túlzott anyai-nagyanyai (nem ritkán apai-nagyapai) elítélése húzódhat meg a krónikus székrekedés és/vagy a különböző ürítési "szertartások" mögött (hashajtót szed, hogy legyen reggel széklete, tehát "letudhassa" minél előbb; csak otthon tud üríteni; ha bármi ok miatt nem sikerül reggel produkálnia, csak másnap reggel "engedi el", idegen környezetben napokig nincs széklete,  stb.).

Paradox módon - a legkisebb idegeskedésre - hasmenéssel is reagálhat az ilyen ember; colitis ulcerosás (fekélyes vastagbél-gyulladásos) fiúknál-férfiaknál e betegség hátterében gyakran az erős, szigorú, el nem engedő anya áll. 

Könnyű belátni, hogy az ilyen nők, férfiak vagy kerülik ezt a zónát, vagy keményen bűntető jelleggel szadizzák a partnert e területen, illetve elvárják, hogy őket maximálisan kiszolgálják, kényeztessék: kárpótlásul a gyermek- vagy akár felnőttkorban elszenvedett  gyötrelmekért... (A férfiak egy jelentős része idegenkedik pl. urológusnál a prosztata-masszázstól - ennek szelidített változatát viszont szeretkezés közben /tehát nemcsak előtte/ is igényli a párjától.)

A szemről és a kézről beszéltünk idáig, de nem kerülhető ki a coitus per anum: a végbél-közösülés témája sem. Nos, a heteroszexuális kapcsolatok gyakorlatában ez lényegesen ritkábban fordul elő, mint a szexuális fantáziákban vagy a pornó-filmeken. A higiéniés szabályok megtartása itt alapvetően fontos; ellenjavallatot jelent a külső vagy akár a belső aranyér; többször szült nőknél pedig könnyebben alakulhat ki a vizelet- és a széklettartási zavar az esetleges gátrepedés és a  zárógyűrűk fokozott igénybevétele miatt.

Apropó gát! Utaltam rá, hogy itt helyezkedik az 1. csakra, a muladhára (ami egy spirituális képződmény, bár létezését ma már közvetett úton ugyan, de érzékszervileg is megtapasztalhatjuk). Ez a csakra sok - látszólag nem ide tartozó - dologért is felelős. Az ezotériában az analógiás összefüggések  nem(csak)  vízszintesen értelmezhetők.

Analógiás szinten pl. a székrekedésre való hajlam általában a visszatartás gyakorlatára utal: az ilyen ember nehezebben válik meg dolgoktól (pl. szokásoktól), tárgyaktól és személyektől is. Ott látjuk felslichtolva valahol a divatjamúlt, sérült ruhákat, cipőket ("Jó lesz az még a telekre!"), újságokat, folyóiratokat (újabban: smseket és íméleket) - és megvannak, megmaradnak azok a kapcsolatok is, amelyeket már rég "selejtezni" kellett volna ("Hátha rendeződik...", "Mihez kezdene nélkülem?")... Csakhogy közben a mi auránkból érződik, hogy foglaltak vagyunk, tartozunk valakihez - így hogy várhatjuk, hogy bekopogjon az igazi?

És fordítva: az idegességre hasmenéssel reagáló emberek a dolgokat, tárgyakat is szétszórják, könnyen elengedik a partnert is ("Én ugyan nem tartom vissza! Csak menjen, ha menni akar!"), illetve ők maguk hamar megsértődnek egy életre, s már viszik is a betyárbútort (főleg, ha érzik, hogy egy "székrekedős" partnert fogtak ki, aki tapad, ragaszkodik)!

S ahogy írtam: ide tartozik a stressz-tűrőképesség is, mert ez a csakránk irányítja a stressz-hormonokat termelő mellékveséket.

S ezzel a kör bezárult, mert nyilvánvaló, hogy aki "nem bírja a gyűrődést", annak csak bonyolult koreográfia szerint jön össze egy orgazmus, illetve hamarabb alakul ki erektilis diszfunkció, korai (vagy ellenkezőleg: nehezített) magömlés...

Mint az előző résznél, most is csak a terápia minél előbbi elkezdését tudom javasolni (bár olvastam barátságosnak nehezen mondható hozzászólásokat is, ezért így fejezem be a mondatot:) egy másik gyógyítónál (mert bizalom nélkül nem működik a rendszer)...

És persze a profilaxis: a megelőzés. Bizony, szeretettel és négyszemközt, de tegyük szóvá életünk párjánál vagy más családtagnál, ha úgy látjuk: szobatisztaságra szoktató akciói többet ártanak, mint használnak, s mi magunk is gondolkozzunk el az ilyen megjegyezéseken.

Folytatjuk. Addig is (megköszönve az eddigi megkereséseket, melyekre igyekszem minél előbb válaszolni)