A generalizált szorongás magyarul általános szorongást jelent. A szorongás teljesen normális, fontos élettani jelenség. Lelki, vegetatív és testi tünetei vannak, amelyek azt jelzik számunkra, hogy valamilyen veszély fenyeget bennünket, valamiféle nehézséggel állunk szemben, amivel vagy meg kell birkóznunk, vagy el kell, hogy kerüljük. Mindenki sokszor érzett már szorongást, például egy szigorú tanár óráján feleltetés előtt, vagy a fogorvosi rendelőben. Ilyenkor mindnyájan feszültséget, idegességet, ingerlékenységet, türelmetlenséget élünk át, izmaink megfeszülnek (fogainkat összeszorítjuk, karizmainkat megfeszítjük) szívünk hevesebben dobog, gyorsabban, kissé nehezebben lélegzünk, szánk kiszárad stb. A generalizált szorongásban szenvedő személyekre jellemző, hogy az átlagosnál kisebb megterhelésre is ezekkel a szorongásos, "ideges" tünetekkel reagálnak és ezek a közvetlen kiváltó tényezők megszűnése után is hosszabb ideig fennmaradnak.
A legjellemzőbb tünetek a szinte állandó aggodalmaskodás különféle anyagi, munkahelyi, családi, kapcsolati, bármilyen fennálló, vagy elképzelhető nehézség miatt. A beteg a legtöbb dologgal, a jövővel kapcsolatban is a veszélyeket, a problémákat látja. Aggódik, mi lesz vele és azokkal, akiket szeret. Ezeken a rossz érzésein sokszor nem tud uralkodni, nehezen tudja elterelni róluk a figyelmét. Általában mások is alig tudják megnyugtatni.
Gyakoriak a koncentrációs nehézségek, a szétszórt figyelem és a kisebb memóriazavarok. A beteg nehezen tud a munkájára odafigyelni, éppen akkor nem jutnak eszébe dolgok, amikor kellene. Ezeket valójában nem felejti el, később, nyugodtabb helyzetben gond nélkül felidézi őket. A generalizált szorongásban szenvedők gyakran látszólag minden ok nélkül fáradtnak érzik magukat, kisebb terhelések után is kimerülnek. Mások nehezen tudnak nyugton maradni, állandóan izegnek-mozognak, hajukkal, ruházatukkal, különféle tárgyakkal babrálnak.
Sokszor fordulnak elő alvászavarok. A betegek fáradtak, kimerültek, de alighogy lefekszenek, "kimegy az álom a szemükből". Gyakran gondjaikon, problémáikon, apróbb-nagyobb sérelmeiken rágódnak, amelyek nem hagyják őket elaludni. Van, hogy elalszanak, de időről időre felébrednek, és nehezen tudnak újra elaludni, reggel sokszor fáradtan ébrednek.
A generalizált szorongás rendkívül sokféle testi tünettel járhat. A betegek izmaikat, végtagjaikat akaratlanul megfeszítik, összeszorítják fogaikat, görcsösen szorítják a tollukat stb. Az izomfeszülés gyakran tompa fejfájást, izommerevséget, esetleg (általában a karizmokban, az állkapocsban) kisebb fájdalmakat is okozhat. Gyakoriak az olyan visszatérő testi panaszok, amelyeknek ismételt kivizsgálásokkal sem találják szervi okát. Ilyenek a szájszárazság, a nyelési nehézség, a "gombóc" érzése a torokban, a hányinger, a szédülés, az izzadás, a szívdobogás, a mellkasi nyomás, a nehézlégzés, a szívtáji és gyomorfájdalmak, a mellkasi nyomás, a gyakori vizelési vagy székelési inger stb. Ezek a problémák stressz helyzetben, megterheléskor, ideges, feszült állapotban felerősödnek, sok esetben csak ilyenkor tapasztalhatók. A panaszok az idők folyamán változhatnak, enyhülhetnek, elmúlhatnak, később újra visszatérhetnek, vagy új tünetek alakulhatnak ki.
A betegek sokszor attól félnek, hogy valamilyen súlyos betegség (szívinfarktus, daganat stb.) kezdődik náluk. Ettől szorongásuk tovább nőhet, akár halálfélelemig fokozódhat.
A tünetek nyugtatók bevétele, alkoholfogyasztás után átmenetileg javulhatnak. A betegek egy része ezért rendszeres gyógyszerfogyasztóvá, gyógyszerfüggővé, alkoholistává válhat. A generalizált szorongáshoz gyakran társul rossz hangulat, depresszió, pánik-betegség, premenstruális szindróma (menstruáció előtti feszültség)
A generalizált szorongás leggyakrabban fiatal korban kezdődik. A betegek nagy része már iskoláskorban is szorongóbb, "izgulósabb" volt a többieknél, jobban félt a feleléstől, dolgozatírástól. Sok esetben rosszabbul teljesítenek, mint amennyire képességeik alapján elvárható lenne, némelykor teljes "leblokkolás" is előfordul.
A statisztikák szerint a generalizált szorongás nagyon gyakori betegség. Élete során a népesség körülbelül öt százaléka szenved tőle. Ez Magyarországon 500 ezer embert jelent! A betegség pontos oka ma még nem ismert. A kutatások szerint a szorongásra való hajlam egyes családokban öröklődik. A betegek rokonságában gyakoribbak az "aggódó típusok", a hasonló panaszoktól szenvedők, de a depresszió, a pánik-betegség és az alkoholizmus is. A tünetek egy részéért valószínűleg az agy kémiai háztartásának zavara a felelős. Lélektani tényezők, a nevelés, a stressz, a megterhelő életesemények szerepe is alapos okkal feltételezhető.
A betegeket régebben különféle nyugtatókkal kezelték. Ezek alkalmazásakor a tünetek javulhatnak, de a hozzászokás veszélye miatt ezeket a gyógyszereket folyamatosan csak néhány hétig szabad szedni. Mivel a generalizált szorongás hosszantartó, úgynevezett krónikus betegség, ezeket a gyógyszereket ma már csak ritkán, átmeneti ideig adjuk.
A korszerű kezelés a pszichoterápiás és a gyógyszeres kezelés kombinációjából áll. A betegek egy része jól gyógyítható a különféle, szakszerűen végzett pszichoterápiás eljárásokkal. Az adott esetben hatékony módszer kiválasztása képzett szakember feladata. A gyógyszeres kezelésben a fent említett "hagyományos" nyugtatóknál ma már korszerűbb gyógyszerek állnak az orvostudomány rendelkezésére. Ezek a gyógyszerek hatásukban eltérnek a hagyományos nyugtatóktól. A jó eredmény eléréséhez néhány hétre van szükség, mert fokozatosan állítják helyre az idegrendszer normális kémiai folyamatait. Ezért kúraszerűen, folyamatosan kell szedni őket. Az optimális kezelés kiválasztása tapasztalt szakember feladata.
