Hányszor elképzelik kéjesen, milyen jó is lett volna annak idején a szultán helyében lenni, aki szebbnél-szebb nőkkel szeretkezhetett a nap bármely szakában, amikor éppen férfiassága úgy kívánta. Vagy akármelyik mohamedán férfiéba, akiknek a Próféta négy nőt is engedélyez. Szinte hallom, amint nagy sóhajok közt ábrándozva el is osztják ágyasaik között a napi teendőket, és saját magukat.
De jó, ha tudják, háremet tartani költséges dolog volt (és ma is az), a török férfiaknak mindössze 10 százaléka engedhette meg magának, de a mindenkori szultánnak ez státuszszimbólum, és a fajfenntartás egyetlen kötelező színhelye volt.
És ők eleget tettek férfiúi kötelességüknek? Valóban irigyelhetjük őket a sok nő miatt?
Az igazság az, hogy kéjből és szexualitásból valóban volt bőség a háremekben. Csakhogy legtöbb esetben nem a szultánnal...
Volt olyan uralkodó, aki szorgalmasan látogatta háremét, számára ez a második otthon volt, és amikor csak tehette, bejárt oda. Ahogy mondják, "Több száz bölcsőt hagyott maga után"...
Olyanról is tudunk, aki a csak egyetlen nővel, a legfontosabbal hált éveken keresztül.
És ismertek olyanok is, akik (mint például II.Szelim) a fiatal lányok helyett a fiatal fiúkat kedvelték. Csömörük volt már a nőktől, így nem csoda, ha időnként változatosságra vágytak. Egyébként is közismert volt némelyikük szexuális devianciája, sosem titkolták, ha éppen állatokkal vagy az eunuchokkal közösültek, esetleg egyéb eszközökhöz folyamodtak.
Számos gyönyörű nő így aztán sosem került sorra, és sosem lehetett az ura ágyasa, szűzen maradt.
Mi történt hát a sorsukra maradt szegény lányokkal? Hogyan találtak kielégülést, ha az egyetlen férfi is távol tartotta magát tőlük?
Nem nehéz kitalálni, hogy egymásnak igyekeztek örömet okozni vagyis leszbikus szex dúlt a háremhölgyek között. Mivel nem volt mindegyiknek saját szobája, az őrök segítségével, jó pénzért jutottak találkahelyhez. A lefizetett eunuchok biztosították a nyugodt és biztonságos terepet. Sőt, időnként ők is bekapcsolódtak a játékba...!
Anatómiailag ez nem volt teljesen lehetetlen, hiszen gyakran előfordult, hogy a kasztrálást még fiatal fiúként végezték rajtuk, és ez nem volt mindig sikeres. Akadtak így olyanok, akiket nem teljesen heréltek ki, és éreztek még nemi vágyat. Még az is előfordult, hogy kifejlődött a nemi szervük és így még utódokat is nemzettek a szultán asszonyainak. (Ennek tudatában volt a hárem vezetése is.)
Szóval a fekete bőrű, kövérkés és vékony hangú emberkék is készen álltak éjjel-nappal, hogy különféle segédeszközökkel és technikákkal vigasztalják a rájuk bízott hölgyeket.
Minthogy az eunuchok szabadon járkálhattak, behoztak különféle afrodiziákumokat, szexuális potenciát erősítő szereket és kábítószereket, hogy elviselhetőbbé tegyék a szex nélküli életet vagy éppen megkönnyítsék azt, a hárem falain belül. De az sem volt ritka, amikor segédeszközökkel vagy anélkül, egymásra is rátaláltak a kasztrált őrök...
A hárem tehát olyan volt, mint amilyennek mi, európaiak elképzeljük, egy fülledt erotikával terhes izgalmas intézmény. Csakhogy az igazi szerelem és szex helyett annak kényszerű másai tették azzá...
De mintha Seherezádé meséi sem erről szóltak volna...
Ajánlott irodalom: Oscar Welden, Háremek titkai (Alexandra)
