A Suzuki Ház Galéria mindig is nyitott volt a fiatal művészek felé, igazán nagy öröm számunkra, amikor egy kiállítással teret adunk a bemutatkozásra:
Kosaras Renáta festőművésznő korosztályát tekintve fiatal, tehetsége veleszületett, művészileg már kiforrott.
Nehéz eldönteni, hogy polgári foglalkozása kapcsán ismerik-e többen (a Griff Áruházak marketing igazgatója), vagy kedves társasági emberként - avagy művészként.
1996 óta vesz részt kiállításokon, Sárospataktól Svédországig, csoportosan és önállóan egyaránt.
Jótékonysági árveréseknek ugyanolyan lelkes szereplője és közreműködője, mint önálló kiállításainak.
A január 20-ai kiállítás gondolata egy kellemes vidéki hétvégén, néhány pohár vörösbor és egy hajnali tojásrántottát követően született meg és vált rövid idő alatt valósággá.
Kosaras Renáta kiállítása néhány szempontból rendhagyó:
- a kiállítást nem hivatott szakember, nem művészettörténész, hanem Árpa Attila nyitja meg, ami semmit nem von le a kiállítás értékéből
- A kiállított képek ihletik majd meg Török Ádámot egy improvizáció erejéig, ami azért is különleges, mert egyszeri és megismételhetetlen produkciót hallhat a közönség
- A mai magyar művész- és bulvárvilág legkiemelkedőbb képviselői lesznek jelen a kiállításon. Néhány név, a teljesség igénye nélkül: Herczeg Zoltán divatkreátor, Kovács Andor és Joó Beatrix divattervezők, Tomán Szabina modell, Edvin Marton előadóművész, Kállai Ildikó fitnessz-világbajnok, Klauszman Viktor, Noszály Sándor - és még sokan mások.
AZ ÜRES VÁSZON MEGTELIK AZ ÉLET GAZDAGSÁGÁVAL
- Kosaras Renáta hitvallása a festészetről-
"Az üres vászon úgy néz rám, mint valami idióta,
de én tudom, hogy valójában fél az igazi festőtől,
akiben van bátorság, és nem ismeri a "nem lehet"-et.
Az élet is kedvünket szegő reménytelenséggel néz ránk,
mint valami üres lap, amelyre nincs semmi felírva.
Sőt, itt talán még inkább ez a helyzet, mint az üres vásznon.
De akiben van hit és erő, nem ijed meg az ürességtől,
hanem bátran belekezd a munkába;
és a végén az üres vászon megtelik az élet gazdagságával."
A látomás festészete jelenik meg előttünk a képeken.
A látomás, mely - úgy hisszük - alapvetően egy kategória ebben a képi világban, ahol én, mint az alkotó képzeletemben a dolgok, nem köznapi látványként, hanem az általános érvényre emelkedő látomás szintjén jelennek meg.
A látomás festészete, a valóságtól erősen elrugaszkodó költőiség megragadása kívánkozik ki a képeimből. Rendkívül erős és intenzív képzelet erőre van szükség ahhoz, hogy azt lássák, amit láttatni kívánok velük.
A képek színvilága telített és sűrű, jellegzetessége a feszültség, egyszerre a burjánzással szinte ki akarnak törni a színek, és életre kelni itt körülöttünk, ők is itt vannak, tudatják velünk, ők a környezetünk.
Érezhető a fizikai és lelki világ energiája, mely megakadályozhatatlanul tőr fel, szabad és önmagáért való.
Az ember egy nagy folyamat része, mely folyamatban vannak rendkívül fontos támpontok. De ezekhez a támpontokhoz nem szükséges kötődni, előbb el kell szakadnunk, hogy érezhessük a kötödést.
Elnyomjuk az érzéseinket, és teljesen elveszítjük a kapcsolatot is velük. Ahogy az egyensúlyt megpróbáljuk visszaállítani, megtanuljuk, hogy az érzéseink vagyunk, és hogy ezek normális dolgok, s hogy egy sokszínű palettát adnak a kezünkbe, amivel megfesthetjük életünk képeit. Minden egyes érzés, ahogy előjön, megtekintjük, megtapasztaljuk, majd egy időre elengedjük, mert el kell engednünk, hogy új érzések lépjenek a helyébe, de az elengedett érzések is mi vagyunk és ezeket mélyen elraktározzuk magunkban. Úgy hisszük ezek uraivá válunk, pedig érzelmeink rabszolgái vagyunk.
Hiszen olyan szövetből vagyunk, mint álmaink a hihetetlen néha valósággá válik.
A hihetetlen, ami valóság lett - kiállításaim:
1996 Svédország - csoportos
1996 Sárospatak - csoportos
1999 Hollandia - csoportos
2003.03.12. - 09.12. Budapest BIVAK - Önálló
2003.10.01. - 11.30. Budapest Thermal Hotel Hélia - Önálló
2004.01.06. - 05.06. Budapest Seagull Művészeti Szalon
2004. április 12. Jótékonysági festmény árverés - felajánlás
