Amerikában Halloween ünnepéhez kapcsolódóan jelent meg egy felhívás: "Öltözz úgy, mint egy prostituált!" Az ötlet nagy sikert aratott, mindenhol "forró, szexi ruhákat" ajánlottak mindkét nem részére.
A kurtizánok vagy örömlányok - ki minek hívja a bájaikból élő nőket - sok divattervezőt megihlettek már, s a kicsit merészebb viselet bizonyos helyeken, bizonyos időben teljesen elfogadott.
De vajon mi volt a múltban? Több középkori forrás utal arra, hogy a városok nem tiltották a kéjhölgyek szolgáltatásait, de sárga kendőt kellett viselniük annak érdekében, hogy ne lehessen őket összetéveszteni a tisztességes asszonyokkal.
Velencében a kurtizánok számára 1543-ban előírták a maskarák, álarcok, különféle maszkok viseletét, nem csak a karneváli időszakban, ám ezt ők nem sérelmezték, hiszen így anélkül űzhették szakmájukat, hogy bárki is felismerte volna őket, ahogy éppen a férfiakat csábítják el.
Ha egyáltalán azt szerették volna, ha nem ismerik fel őket! Ugyanis a 16. századi Itáliában sikk volt utcalánnyak lenni, pontosítsunk, kurtizánnak, hiszen ezek a nők dúsgazdaggá váltak szolgáltatásaikból. Így gyakran pompásabb ruhakölteményekben jelentek meg, mint a nemesasszonyok, pontosan azért, hogy bejuthassanak a város olyan részeibe, ahová prostituáltak nem tehették be a lábukat.
Magyarország ebben az időben sokkal prűdebb volt, itt külön törvény szabályozta a nők öltözködését! Nem mindenki hordhatott ugyanolyan ruhákat, kiegészítőket, hanem elsősorban a társadalmi állásuk határozta meg ezt. Így például a nemesfémekből készült ékszereket csak az elit viselhette, az alacsonyabb származásúak, köztük az örömlányok nem!
Kritika tárgya volt gyakran a női dekoltázs is, ám a fedetlen kebleket nem tudták tiltani, így mind a "tisztességes nők", mind a prostituáltak közszemlére bocsátották bájaikat: "az mostani asszonyok és leányok, hogy csaknem egészlen, többnyire félig nyakok, csecsek mezítelenül úgy áll, mintha éppen az férfiakat kínálnák csecsekkel".
Szóval manapság... te felismered őket?
