Bizonyára az Ön ismerősei közt is akad olyan, akinek majdnem mindig rossz a kedve, gyakran betegnek érzi magát, és mindig talál okot panaszra. Nekem sajnos a szűk családomban van ilyen. Ezek az emberek nemcsak a saját életüket teszik pokollá, de a körülöttük élőkét is: elrontják a hangulatukat, megölik az örömüket.

Popper professzor úr szavaival " Végső soron az örömgyilkos nem rossz ember, hanem maga is áldozat. A saját keserűségének áldozata. Arról van szó, hogy élnek emberek, akik számára csak a rossz dolgoknak van valóságíze! Ami jó történik velük, azt meseszerűnek, illanó epizódnak, virtuális káprázatnak élik meg.

...Meggyőződésük, hogy nem őbennük torz a világlátás, hanem egyszerűen ilyen rohadt az élet."

A depresszió olyan mentális megbetegedés, mely, ha nem kezelik, öngyilkossággal végződhet. A negatív érzelmek olyan intenzíven jelentkeznek, hogy átveszik az irányítást a beteg sorsa fölött. Bizton állíthatjuk, hogy a depresszión áteső személynek rossz a kedélyállapota, ugyanakkor nem mindenki depressziós, aki keserű és panaszos - bár mindkét típusú érzelmi gátoltság hasonló viselkedésben nyilvánul meg. Ám míg a búvalbélelt örömgyilkosok általában találnak bűnbakot vagy okot lehangoltságukra, a depressziós ember nem tudja megmondani, mi idézi elő nyomott hangulatát.

A valódi depresszió tünetei az ingerlékenység, hangulatingadozás, reménytelenség-érzet, kimerültség, érdeklődés elvesztése hobbija iránt, az emberi kapcsolatok és saját maga elhanyagolása, elszigeteltség-érzés, önértékelési zavarok, álmatlanság vagy túl sok alvás, extrém súlyvesztés vagy elhízás.

A valódi depresszióban szenvedők segítségre szorulnak - ha valaki a környezetünkben ilyen problémával küzd, beszéljünk vele a betegségéről, irányítsuk szakemberhez. Ám ha csupán egy örömgyilkosról van szó, mentsük az irhánkat!

FKM