A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a szennyezés következtében bekövetkező napi hőmérséklet-ingadozások komoly következményekkel járhatnak a part menti ökoszisztémákra, beleértve az olyan állatokat, mint a tengeri teknősök és a vándorló partimadarak.
Korábban kiderült már, hogy a két helyszín műanyag szennyezése több, mint félmillió remeterákot pusztított el.
A Tasmania Egyetem és a londoni Természettudományi Múzeum kutatói hat helyszínen mérték a napi hőmérséklet ingadozást a homokos tengerparton.
A vizsgálat során azt állapították meg, hogy a műanyag szennyezés - ami négyzetméterenként átlagosan 3 kg - a napi maximum hőmérsékletet 2,45 Celsius fokkal emelte meg, míg a napi minimum átlaghőmérséklet 1,5 Celsius fokkal csökkentette.
A Henderson-szigeteken 38 millió darab, míg a Kókusz-szigeteken 414 millió darab műanyag szemetet találtak, összesen 256 tonna mennyiségben.
A tanulmány vezető szerzője, Jennifer Lavers, a Tasmaniai Egyetem munkatársa szerint a műanyagokkal összefüggésbe hozható hőmérséklet-emelkedés pusztító hatással lehet az úgynevezett meiofaunára, vagyis a tengerparti üledékben, a homokban élő organizmusokra, amelyek létfontosságú szerepet játszanak a trópusi tengerparti ökoszisztémákban.
"Ezek olyanok, mint a giliszták a termőföldekben, vagyis megforgatják a talajt" - mondta Lavers.
A partokon felhalmozódó műanyag szemét egyfajta szigetelőréteget képez a talaj felett, ami olyan szokatlan hőmérséklet emelkedéshez vezet, amihez a legtöbb állat már képtelen alkalmazkodni.
Lavers és a többi kutató is attól tart, hogy ez az extrém környezeti változás egyfajta „holt zónákat” eredményez a part menti területeken. A homokos tengerpartok meiofaunája elnéptelenedhet, és félő, hogy kihalhatnak azok a férgek és gerinctelenek, melyek alapvető táplálékforrásul szolgálnak a költöző madarak számára. A teknősök életfeltételei is alapvetően megváltoznak a parti homokos sáv felmelegedésével.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a magasabb átlaghőmérséklet miatt a teknőspopuláción belül sokkal magasabb a nőstény egyedek száma, mint a hímeké.
Eddig a globális klímaváltozáshoz kötötték a jelenséget, de sokkal inkább az imént tárgyalt okok vezethettek a korábbi arányok felborulásához.
Amennyiben a jelenlegi ütemben folyik a globális műanyaggyártás, akkor annak mennyisége évtizedenként meg fog duplázódni; az előrejelzések szerint 2050-ig 12 milliárd tonna műanyag hulladék keletkezik, és ennek csak egy része kerül a hulladéklerakókba.
A műanyag hulladék nagy része az óceánokban végzi, amit onnan a víz a partra mos. Ezért világszinten kell megnyugtató megoldást találni a műanyag hulladékok kezelésére, még mielőtt az összes tengerpart visszafordíthatatlanul elszennyeződik.
