A helyes magatartás nagyobbrészt az észlelés és utánzás eredménye, az önuralkodás szokása. A legnagyobb nevelés sem képes egyedül, a társadalom segélye nélkül, valakinek helyes, jó magatartást adni.

A valódi lelki műveltség, mely az igazi jó modor alapköve és fő feltétele, nyugodt, öntudatos magaviseletben nyilvánul... A valódi műveltség és jó modor nemcsak külső máz, mely az első alkalommal letörlődik, hogy az alatta levő durvaság napvilágra jusson... (Egy nagyvilági hölgy, 1880.)

A jó táraság minden tagjától megköveteli, hogy érzelmein, indulatain uralkodni tudjon. Úriember lehet mérges, de a felindultság pillanataiban sem feledkezik meg arról, amivel a jól nevelt ember a társaságnak és önmagának is tartozik. "Dühösnek lenni anynyi, mint más hibáját magunkon megbosszulni" - mondja Pope. (Szabó István Andor, 1927.)

A társadalmi érintkezés kultúrájához vezető első lépcsőfok: az önuralom. Csak, ha ura vagy magadnak, akkor tudsz kifogástalanul mozogni a társaságban, és csak az szabadult fel a különböző gátlások és a bizonytalanság érzésének gyötrelmes nyomása alól, aki megtanul kifogástalanul mozogni. (Új Idők, 1930.)

Művelt ember mindig uralkodik érzelmein, de különösen vigyáz arra, hogy haragját, dühét, bosszúságát ne mutassa mások előtt. A vita hevében személyeskedni a legnagyobb modortalanságok közé tartozik... (Dr. Berky Imre, 1947.)

Ki tulajdonképpen a művelt ember? Az, aki elsajátította foglalkozásának ismereteit, de érdeklődési köre nem merül ki ennyiben, hanem meg akar ismerni más területeket is. A művelt embernek önálló véleménye van, különbséget tud tenni jó és rossz, hasznos és haszontalan, igaz és hamis között. A művelt ember a rendelkezésére álló tudásanyagot alkalmazni is tudja az életben. (Burget-Kovácsvölgyi, 1959.)

E rövid fejezetben - mely látszólag nem is tartozik az illemtan körébe - nem kisebb dologról van szó, mint a szabadságról. A társadalomban is csak annyira lehetünk szabadok, amennyire felismerjük - s persze figyelembe vesszük, alkalmazzuk - a társadalom törvényszerűségeit, a társadalmi érdeket, embertársaink jogait. Felelősek vagyunk önmagunkkal, és felelősek vagyunk a társadalommal szemben. Tiszteletben kell tartanunk nemcsak a magunk, hanem mások érdekeit is: ez is a szabadság fogalomkörébe tartozik.

Az önuralom, az önfegyelem nem jelent megalkuvást, sokkal inkább jelent megértést, nagyvonalúságot. A művelt embert leginkább az különbözteti meg a neveletlentől, hogy tud - mert akar - uralkodni érzésein, indulatain. Csak az lehet szabad, aki nem rabja indulatainak, ösztönének. "Egészen csak az szabad, ki maga felett egészen uralkodik" - mondja Eötvös József.

Aki azt akarja, hogy legyen társasága, hogy befogadják, annak elsősorban az önmagán való uralkodás képességét kell elsajátítania. Másodsorban pedig folytonosan képeznie kell magát, törekednie kell a világ mind teljesebb megismerésére - mindenekelőtt a jó könyvek, a nemes irodalom által.

1. . Még vita hevében is érvekkel igyekezzünk meggyőzni partnerünket, s ne hangerővel.

2. . A fegyelmezett ember igyekszik és tud is uralkodni arcvonásain.

3. . Ha a partnernek igaza van, merjük belátni tévedésünket.

4. . Mindig hallgassuk meg a másik felet is.

5. . Érzelmeinket kifejezni nem illetlenség - de a szélsőségeket kerülnünk kell.

6. . Jó modorú ember ura testtartásának, kézmozdulatainak.

7. . Éppen ezért jó modorú ember beszélgetés közben nem fogja meg társa gombját, vállát, zakóját.

8. . Társaságban ásítani illetlenség. Az ásítást - ha már nagyon előtörne - igyekezzünk zárt szájjal, feltűnés nélkül elvégezni. (A néprajzosok szerint eleink úgy hitték, hogy a rontó szellemek az ásító nyitott száján át surrannak testünkbe. Ez e szabály magyarázata.)

9. . A tüsszentést - bár nem lehet megakadályozni - illik zsebkendővel tompítani, diszkrétebbé tenni.

10. . A tüsszentést - a dívó ellenkező szokás ellenére - nem kell senkinek egészségre kívánni. A tubákolás korában az emberek e szóval kínálták egymást a tubákosszelencéből, így e gesztusnak akkor volt értelme, ma semmi jelentősége sincsen. Helyesebb tehát a tüsszentést nem észrevenni.

11. . Tüsszenteni, köhögni csak zsebkendőbe szabad. Ez nemcsak illemszabály, hanem egészségügyi követelmény is.

12. . Nem illik mutogatni, hadonászni, csapkodni, vakarózni stb.

13. . Jól nevelt ember társaságban nem piszkálja a körmét, frizuráját, bajuszát, fogát stb.

14. . Nem illik köpködni, trombitálva orrot fújni.

15. . A csecsemőt "büfiztetjük" ugyan, de a felnőtt ember azonban tartózkodjék minden hasonló jellegű megnyilvánulástól.

16. . A csuklás nem neveletlenség - hiszen olykor a legnagyobb önuralommal sem lehet meggátolni. Kellemetlen azonban, s ezért - ha néhány korty víz sem segít - illik félrehúzódni a társaságtól arra a néhány percre, míg megszűnik.

17. . Ne terpeszkedjünk a széken, ne könyököljünk az asztalra.

18. . Járás közben ne csoszogjunk, igyekezzünk zajtalanul lépni.

19. . Általában a rossz szokásokat - szipákolás, arcrángatás, ujjak ropogtatása, körömrágás, fogcsikorgatás stb. - kellő önellenőrzéssel hamar le lehet küzdeni. "A legjobb szokás, ha az embernek semmiféle szokása sincs" - írja Szabó István Andor Az úriember című könyvecskéjében.

20. . Ne kíváncsiskodjunk, de legyünk érdeklődőek minden iránt.

21. . Legyünk nyitottak minden kultúrára.

22. . Semmilyen emberi kapcsolat nem nélkülözheti azokat az információkat, amelyeket az újságok, hetilapok olvasása jelent.

23. . A könyvek rendszeres olvasása ismereteink állandó bővítését szolgálja. "Az emberben minden könyv nyomot hagy, jegyet a lélekre, mint az obeliszkre a képíró! - írta Gárdonyi Géza.

24. . Társasági ember csakis a művelt ember lehet. (Illik tudni - A kulturált viselkedés szabályai, K.u.K. Kiadó 2000)