Az egészséges egoizmus, azaz az önzés alapvető adottságként, emberi ösztönként velünk születik. Gondoljunk csak a csecsemőre, aki egyre hangosabb sírással követeli, foglalkozzunk vele, mert éhes, álmos, vagy éppen valami van a pelusban, ami zavarja. Ezek az önzés első megnyilvánulásai, és ha nem kezdjük el rögtön ilyen pici korban "kordában tartani", később egyre nehezebb lesz. Alapvető jellemvonásaink ugyan a felnőttkor küszöbére kialakulnak, így a szülők és a család szerepe ebben nagyon fontos, ám torzító hatásoknak egész életünkben ki vagyunk téve. Családunk, barátaink, munkatársaink figyelmeztető jelzéseit vegyük komolyan, és tartsunk rendszeres önvizsgálatot, hogy cselekedeteinkben, döntéseinkben az érzelmeket és a józan érveket egyensúlyban tarthassuk.

Az egoista csak saját magát és saját érdekeit tartja fontosnak, elnyomja magában érzelmeit, tetteit és kapcsolatait elsősorban az érdekek motiválják. Egyre kevésbé veszi észre, hogy a körülette élőket mennyire bántja viselkedése, és azt sem, hogy egyre kevésbé kap őszinte érzelmi megnyilvánulásokat. Általában fel sem ismeri, hogy mennyire egoista. Amíg nem éri egy komoly érzelmi megrázkódtatás.

Amikor mondjuk - bármilyen okból - kikerül korábbi állásából. S rádöbben a "Nem a lét, hanem a hollét határozza meg a kapcsolatokat" közhelyszámba menő mondás igazságára! Mert eltűnnek mellőle a korábban "barátnak" hitt emberek, akiket valójában csak az érdek tartott a közelében.

Amikor elveszíti valamelyik családtagját, akit a szíve mélyén valójában nagyon szeretett, ám keveset, vagy nem úgy törődött vele, ahogy a szíve diktálta volna. Mert nem jutott rá ideje az érdekek motiválta életformájában.

Sokan még akkor sem jönnek rá, hogy egoista szemléletükben keresendő az ok, amiért magányosnak érzik magukat, akárhányan is vannak körülöttük. Még mindig hajlamosak másokban, a körülményekben keresni a hibát.

Ki lehet-e jönni az egoizmusból? A pszichológusok szerint igen. Ám minél idősebb korban ismerjük fel jellemünk eme fogyatékosságát, torzulását annál nehezebb!

Az elfojtott érzelmeket nem lehet hirtelen felszínre hozni, s nagyon nehéz hitelesen kommunikálni, akár szavakban, akár tettekben. Mert nem csak arról van szó, hogy aki felé megpróbáljuk az érzelmet kimutatni, az - éppen korábbi magatartásunk miatt - kétkedve fogadja azt. Hanem arról is, hogy éppen az egoizmusunkkal már részben, vagy egészben kiöltük belőle az irántunk valamikor érzett szeretet.

Nem könnyű, de meg kell próbálni, ha nem akarunk életünk végére érzelmileg is, fizikailag is magányosak lenni!