A munkahelyen vagy a környezetből a szervezetbe bekerült különböző anyagok különböző tüdőbetegségeket válthatnak ki, vagy súlyosbítják a már meglévő panaszokat. Veszélyesek lehetnek a különböző gázok, füstök, a szénpor, sőt, még a liszt is!

A foglalkozási ártalmak kimutatása ráadásul sokszor nehézkes, mert a bizonyított foglalkozási betegségeknek komoly jogi következményei vannak, aminek a munkáltatók nem örülnek.

Az alábbi táblázat a munkahelyi vagy környezeti károsodásokat foglalja össze.

Az ilyen jellegű betegségek kivizsgálásakor nagyon fontos a tünetek mérlegelése, a munkahelyi tünetekkel való szoros összefüggések kimutatása és bizonyítása. Ki kell deríteni, ha lehet, hogy a tünetek mikor jelentkeznek, minek a hatására romlanak vagy javulnak, illetve hogy milyen összefüggésben állnak a munkahelyen töltött idővel és a hétvégi szabadidővel.

A foglalkozási eredete megállapításához nagyon fontos a dohányzási szokások, korábbi betegségek (már meglévő allergia, asztma) felmérése, illetve a nehézlégzés nem légzőszervi okának kizárása (pl. elhízás, szívbetegség).

Ha a munkahelyi vagy környezeti ártalom körvonalazódik, akkor célzott kezelések elvégzésével szűkíteni kell a kört. 

- Mellkas felvételt kell készíteni a silicózis kizárására.

- Légzésfunkciós vizsgálatok, melyek során megszorító vagy elzáró zavarokat észlelhetnek.

- A munkaképesség eldöntésére terheléses vizsgálatokat kell végezni. 

- Speciális vizsgálatok: bőrpróbák, RAST a munkahelyi asztma kimutatására.

- Invazív beavatkozások: bronchofiberoszkópia, hörgő mosófolyadék, nyílt tüdőbiopszia.

A foglalkozási asztma tipikus tünete a nehézlégzés, mellkasi merevség, köhögés, sípolás a munkaidőben, vagy pár órával a munka vége után. Jellegzetessége, hogy a légúti szűkület mindkét tüdőfélre kiterjed, spontán módon vagy kezelés hatására visszafordítható, és nem kardiovaszkuláris ok hozza létre. 

Gyakran kísérik az asztmát náthás, kötőhártya gyulladásos panaszok, és visszatérő hörghurut is. Ha a tünetek azonnal, vagy kevéssel az első tünetek után jelentkeznek a munkahelyen és mindig ugyanazon anyagra, akkor a felismerés nem nehéz. Nehezebb azonban a betegség megállapítása késői asztmás reakció esetén, amikor órákkal az asztmát kiváltó anyaggal történő kapcsolatba kerülést követően jelentkeznek a panaszok.

Az asztmára jellemző hörgőgörcs kialakulása lehet reflex-szerű, történhet gyulladás miatt, vagy bekövetkezhet farmakológiai és allergiás okokból is.

A reflexes mechanizmus esetén a légút stimulálásában nagy szerepet játszhat a hideg levegő, a szervetlen porok, a gázok és füstök. Bár ezek akár hörgőgörcsöt is kiválthatnak, a reakció nem immunválasz és legtöbb betegnél már korábbról ismert az asztma.

A gyulladásos folyamat (reaktív légúti diszfunkciós szindróma) által okozott hörgőgörcs esetén az ingerlő anyag korlátozza a hangszálak működését. Ez rekedtséggel, köhögéssel és nehézlégzéssel jár, de tévesen minősítik gyon gyakran asztmának.

Az allergiás hörgőgörcs a leggyakoribb oka a foglalkozási asztmának. Ha magas molekulasúlyú anyagról van szó (például pékek asztmája), akkor a veleszületett allergiás túlérzékeny (atópiás) beteg gyakrabban és gyorsabban válik érzékenyebbé, így fokozott a kockázata a foglalkozási asztma kialakulására. Ennek ellenére az allergiás érzékenység nem hajlamosító tényező, ha alacsony molekulasúlyú anyagokkal szembeni reakció kialakulásáról van szó. Farmakológiai hörgőgörcsről akkor beszélünk, ha a munkahelyen különleges gyógyszeres hatás éri a tüdőt.

A foglalkozási betegségek terápiájában a kiváltó ok megvonása fontos szerepet tölt be. A légzőszervi panaszokat az asztmának vagy COPD-nek megfelelően kell kezelni.

A cikk további része: http://www.webbeteg.hu/index.php?page=news_full&type=4&menu=betegseg&news_id=1912&cim=A-foglalkozasi-tudobetegseg