A legújabb kutatások szerint egyáltalán nem jelent gondot az egyéves kor körüli vagy utáni beszoktatás sem. Ám ha a kicsi egyéves kora alatt kell visszamenni dolgozni, jobb, ha egy családtag vagy babysitter vigyáz rá, ellenkező esetben később számos viselkedési probléma - agresszió, szorongásos tünetek, kisgyermekkori maszturbálás, elhúzódó cumizás vagy ujjszopás - és tanulási gondok jelentkezhetnek. Egyéves kor felett azt találták a kutatók, hogy ha az anya szívesen megy vissza a munkahelyére, akkor a gyerekek is jól viselték a változást.enni
Minden kisgyerek más korban érik meg a közösségre. Egy társaságkedvelő, aktív kisgyerek anyukája már a pici 1–1,5 éves korában úgy érezheti, hogy a kicsit nem tudja megfelelően lekötni. Az ilyen gyerekek általában hamar be is szoknak a közösségbe, különösen, ha otthon is nagy család, testvérek veszik őket körül. Vannak azonban visszahúzódóbb, anyásabb gyerekek, akik a kisiskoláskor kezdetéig - vagy akár még azon túl is - szívesebben vannak otthon, családi közegben.
Sokat segíthet a beszoktatásban, ha rendszeresen visszük társaságba, gyerekek közé, hogy mire a bölcsődére/óvodára kerül a sor már ne okozzon neki újdonságot a társaság és a gyerekek viselkedése, ne ijesszék meg az új szabályok, hanem rugalmasan tudjon alkalmazkodni hozzájuk. Így már csak az új helyzettel és az elválás nehézségeivel kell megküzdenie.
Vida Ágnes babapszichológus segít a legfontosabb kérdések megválaszolásában.
Hogyan szoktassuk be a kicsit?
A legjobb, ha lépésenként kerül erre sor. Mindenképpen egyeztessünk a bölcsődével/óvodával, ők hogyan szokták. De az a legjobb a kicsinek, ha először 1-2 napig együtt megyünk be néhány órára, aztán amikor már megbarátkozott a hellyel, akkor 10–20 percre, majd a következő nap már 1–2 órára, és ha ez jól működik, akkor egész délelőttre ott hagyhatjuk.
Lehetőség szerint olyankor szoktassuk be, amikor nincs sok új gyerek - szeptember helyett például jobb az október, vagy január helyett a február. Sok bölcsi/ovi egyébként is úgy szervezi, hogy egy héten egyszerre csak néhány új gyerek kerüljön a csoportba. Ha mégis ilyenkor kell beszoktatni, már előtte néhányszor menjünk oda vele, mutassuk meg a helyet az augusztusi időszakban. Semmiképpen ne hagyjuk rábeszélni magunkat arra, hogy egyből ott kelljen hagyni a gyereket, ez neki nagy ijedtség, különösen 3 éves kor előtt, amikor még erősebb a szeparációs szorongás!
A beszoktatásban nagy szerepe van a gondozónőknek, óvónéniknek is, a kicsi akkor fogja jól érezni magát, ha a bölcsiben/oviban is kötődhet valakihez, ezért ne lepődjünk meg, ha előbb-utóbb „beleszeret” valamelyik óvónénibe, vagy nem akar hazamenni délután. Minél kisebb életkorban kerül a kicsi közösségbe, annál erősebb lehet ez a jelenség.
Mit tegyünk, ha nehéz az elválás?
Semmiképpen ne hagyjuk „csak úgy” ott. Még ha sír, akkor is mondjuk el neki, hogy hova megyünk, mikor jövünk vissza - ne órát mondjunk, mert a kisgyerek számára az még nem sokat mond, inkább tevékenységet, napirendi pontot, amihez kötheti, például „uzsonna után jövök”. Mindig búcsúzzunk el tőle, aztán határozottan menjünk ki. A nagyon sírós gyerekeknél jó, ha ilyenkor az óvónéni ott van, és megnyugtatja. Segíthetnek a játékos megoldások is: egy kismackó, amit csak ilyenkor kap meg, és „akit” ott előtte „megkérünk”, hogy vigyázzon a gyermekünkre, amíg az oviban van, és majd mesélje el nekünk este, mi mindent játszottak együtt. De arra is meg lehet kérni a kicsit, hogy készítsen egy nagy tornyot az építőkockából mire jövünk érte, vagy rajzoljon valami szépet.
Milyen jelei vannak annak, ha szorong a bölcsiben/oviban, és hogyan oldjuk meg ezeket?
A beszoktatás miatti szorongás leggyakrabban előforduló tünetei:
● ismét felébred éjszaka vagy felriad és sír,
● bepisil, pedig már korábban szobatiszta volt,
● nem hajlandó enni, WC-re menni, aludni,
● verekszik,
● túlságosan visszahúzódó lesz, elbújik, nem játszik a többiekkel, fél a gyerekektől,
● otthon nagyon anyássá válik, mindent megtesz, hogy vele foglalkozzunk,
● nehéz este lefektetni.
Ha ezeket tapasztaljuk, semmiképpen ne a tünetet próbáljuk meg kezelni, hanem az okot, a szorongást. Segíthetnek a bölcsiről szóló mesék, egy kis állatka, cumit, rongyi, amit magával vihet a bölcsibe, ami segít neki megnyugtatni magát. Emellett sok szeretgetés, dédelgetés, mert most leginkább arra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát, és rájöjjön, hogyan boldogulhat el maga is a bölcsiben/oviban.Ezért hát öleljük meg, ahányszor csak tudjuk!
A beszoktatás legnagyobb nehézsége, hogy 3 éves korig a kicsik nagyon ragaszkodnak az állandósághoz, és nehezen viselik a változást. A közösségbe való beszokás pedig nagy változással jár. Ha a bölcsődébe/óvodába menet sír, vagy ha megérkezéskor tör ki belőle a sírás, az annak a jele, hogy ezt a változást nehezen viseli. Könnyít a helyzeten, ha ilyenkor mi magunk türelmesek vagyunk, igyekszünk kellemessé varázsolni a reggelt, például egy közös reggelivel, kis összebújással felébredés után. Ez a legtöbb családban nem szokott idegeskedés nélkül menni, de ha sikerül kialakítani egy jó ritmust, amit követve „reggeli idegbaj” nélkül tud elindulni otthonról a család, akkor a sírások is elmaradnak majd. (Forrás: kismamablog)
