Mára azonban behálózzák az életünket, mintha már nem is tudnánk nélkülük élni. Mindeközben lehet, észre sem vettük, hogyan formálódott át a párok kapcsolata is a technika fejlődésével. Ezen eszközök ugyanis megváltoztatták az idő élményét, a szabadidő eltöltését, a napok menetrendjét, a magánélet és a munka határait, a szülő-gyermek kapcsolatot, a titoktartás definícióját… A kommunikáció keretét: időtől, tértől független lett.
Nem vitás, a modern eszközök számos előnnyel bírnak. Az internet egy pár/család fontos tartozékává válhat. Egymástól távol élő családtagoknak lehetőséget biztosít a kapcsolattartásra. A távkapcsolatban élők valamikori levelezős kommunikációját felváltotta és mindenképp felgyorsította a modern, rohamosan fejlődő technológia. Vannak családok, ahol az apa a családtól távol végez munkát, csak ritkán utazhat haza feleségéhez, gyermekeihez. Máshol a gyermek folytat külföldön tanulmányokat. Ugyanakkor amíg az internet hasznos eszköz lehet egy számla befizetésére, banki ügyek intézésére, addig máskor használhatjuk a közösen töltött idő megakadályozására is, pl. egy konfliktus elkerülésére. Az egyik fél éjjel az „ágyból kimenekül” (barátokkal cseveg, pornót néz, játszik, stb.), egyre több időt tölt esténként monitor előtt, miközben a másik csöndben megélheti a magányt.
A számítógépeknek/tableteknek/okostelefonoknak köszönhetően megváltozott, eltörlődött a munka és a szeretteinkkel töltött idő közötti határ is. A családdal töltött időt felzabálhatják az új kor vívmányai, így rákényszerülünk a kapcsolatok átszervezésére. Korábban munkaidő után is benn kellett maradni az irodában egy-egy sürgős feladat megoldása érdekében, a napjaink embere a munkát hazaviszi, hogy tovább rostokolhasson a monitor előtt. Ez pedig távolságot teremt a társsal.
A rítusokat és szokásokat is jelentősen befolyásolja a fejlődő technika. Lehet, korábban szívesen beszélgetett a pár a konyhában, aztán jött a minden csatornát befogó parabola antenna, amivel bármilyen sportesemény elérhetővé vált a nappaliban. Egy bekapcsolva hagyott mobil és egy halasztást nem tűrő hívás tönkreteheti a párunkkal töltött heti egyetlen esténket is. Na de hogyan is kerülnek ezek az eszközök az életünkbe? Bármi, ami hatékonyabb, divatosabb, gyorsaságot és kényelmet biztosít, szükségesnek mutatkozik a háztartásban. Szimbolizálhatnak ezek státuszt, hatalmat, bizonyíthatjuk vele a világnak jólétünket, saját fontosságunkat. Egy érdeklődésünket felcsigázó reklám, kecsegtető ajánlat, s máris a termékkel a kezünkben térünk haza. Érdemes néha végiggondolni, párunkkal is átbeszélni: vajon tényleg annyira fontos az a tárgy az életünkhöz vagy talán mégsem, felesleges. Be kell látni, megszabadulni sem mindig könnyű tőlük… Az is megeshet, hogy a pár egyik fele elkötelezetten használja az új ketyerét, míg a másik számára az túl bonyolultnak bizonyul. Kezdetben csak az érdeklődésben mutatnak különbséget iránta, majd súlyos viták kirobbantójává válhat.
A technológia hatást gyakorol arra, ahogyan az időt megéljük. Ma már elvárás, hogy a másiknak azonnal tudjunk üzenni, ő pedig a lehető leghamarabb választ tudjon adni. Az életünkben újonnan megjelent eszközök az álladó elérhetőség élményét teremtették meg. A folyamatos tudás a másikról és a sablonreakciók megakadályozzák a mélyebb, igazán elgondolkodtató beszélgetéseket. Egy hasonlattal élve: mióta megjelent a mikrohullámú sütő, sokkal inkább választunk könnyen elkészíthető ételeket, melegítünk gyorsan fel valamit, ahelyett, hogy kreatív megoldásokra törekednénk, ínyenc fogások elkészítésére fordítanánk az időnket. Netalántán közösen.
A határok nemcsak a magánélet szempontjából lehetnek kritikusak. Gondoljunk csak egy SMS-re napközben, amivel akár hátráltatjuk is társunkat a munkahelyén. Képes-e úgy a feladataira koncentrálni, hogy közben velünk chatel? Attól, hogy ezek az eszközök a rendelkezésünkre állnak, vajon miért leszünk egyre türelmetlenebbek és felejtjük el, hogy olykor várakoznunk is kell? Mindannyian láttunk már példát arra (vagy esett meg épp velünk), amikor valaki félreértelmezi az üzenete és a válasz közt vélten vagy ténylegesen eltelt több időt. A frusztrációs toleranciaszint csökkenése könnyen konfliktust eredményezhet a kapcsolatban. A helyzethez a „vonal másik végén” már nem türelem társul, hanem ijesztő fantáziák és szorongás. Próbáljuk kitalálni, mi történhet, mit csinálhat és mit fog válaszul adni a másik fél. Ha csak később jelentkezik, haragszik talán?
Arról nem is beszélve, hogy egyre gyakoribb az internetes társkeresők látogatottsága. Mára már teljes mértékben elfogadott az éteren keresztül létrejött szimpátia. Sokszor hallhatjuk pároktól az indokot: nincs idő az ismerkedésre, ez a legegyszerűbb formája a párkeresésnek. Ugyanakkor sokszor szkeptikus vélemények fogalmazódnak meg. Pl. vajon tényleg olyan személyesen is, mint amilyennek mutatja magát a leveleiben? A chaten való udvarlás segíthet kedvező színekben feltüntetni magunkat. De vajon könnyű-e az az ismerkedés, amelyből teljes mértékben hiányzik a metakommunikáció?
Gyakran lehet a párkapcsolati konfliktus tárgya az internet, ami lehetőséget nyújt harmadik féllel való ismerkedésre. Jelen esetben mindegy, hogy ez fantáziálás, csevegésben megmutatkozó szerepjátszás, napi rendszerességű beszélgetés egy ellenkező nemű ismerőssel, regisztrálás egy társkereső oldalra vagy tényleges hűtlenség. Kutatások szerint a szexoldalakat látogató férfiak többsége a látványért keresi fel ezeket az oldalakat, miközben a nők ezen oldalak csevegőszobáiba térnek be. Az „internet-hűtlenségről” persze a partner mit sem sejt. Amennyiben azonban mégis kiderül az interneten szörföző tette, könnyen kialakulhat egy házassági krízis.
Érdemes végiggondolni, mi hogyan is viszonyulunk a modern eszközökhöz, miket és mikor használunk. Fontos, hogy valamiféle reális térbeli, idői felosztást alakítsunk ki önmagunk és a környezetünk, párkapcsolatunk számára egyaránt. Világunk telistele van új és egyre újabb technikai eszközökkel. A gondot az okozhatja, hogy a velük való megfelelő bánás (természetszerűleg) kimaradt a szocializációnkból. Nincs rajtuk STOP gomb, nincs, ami leállítaná őket. Egyedül mi felelünk a leállításukért. Nekünk kell őket szabályoznunk és ezzel megtalálnunk a megfelelő egyensúlyt. (Forrás: pszichologuskereso.hu)
