Hazánkban 6-800 ezer embert érint, gyakorisága a 40 év alatti lakosság körében 20 százalék, 65 év felett viszont már a 60 százalékot is meghaladja. Az ideálisnál magasabb vérnyomás károsítja az érfalakat, a sérülések pedig ideális "terepet" kínálnak az elzáródások kialakulásához.
A zsíranyagcsere-betegségek a felnőtt lakosság kétharmadát érintik valamilyen módon. A koleszterin vérben történő továbbjutását a koleszterinszemcsét körülvevő - sűrűségük alapján osztályozott lipoprotein nevű - fehérjeburok segíti elő. A vérben az alacsony denzitású lipoprotein (low density lipoprotein: LDL) tartalmazza a koleszterin nagy részét, és szállítja azt a májtól a test különböző szerveihez. Ha a véráramban túl sok az LDL koleszterin, könnyen létrejöhet ateroszklerotikus lerakódás az érfalakon, mivel a vérben keringő felesleges LDL-szemcséket felveszik a falósejtek, majd - pl. jellemzően az érfalsérülések helyén - beépülnek az erek falába. Így idővel kis párnácskák (plakkok) képződnek, melyek az ereket beszűkítik, és akadályozzák a szövetek vérellátását. Ez tulajdonképpen a hétköznapi életben érelmeszesedésnek hívott folyamat. Ha mindez a koszorúerekben történik, akkor értelemszerűen közvetlenül a szív sérül, szívizom-elhalás, szívinfarktus alakul ki.
Ráadásul a lerakodásoknál - összetételüktől függően - előfordulhat a már létrejött plakkot körülvevő burok megrepedése, lehetővé téve, hogy a vérlemezkék összetapadjanak a maggal. Az így kialakult vérrögök mérsékelt fokú szűkület esetén is könnyebben elzárják a szívkoszorúereket.
Természetesen ezt az "utat" nem kell végigjárni. Bizonyított, hogy e betegségeknek szakszerű, magas szintű ellátásával a szív- és érrendszeri halálozás csökkenthető, és az életkor 5-10 évvel meghosszabbítható.
A hipertónia étrendi, életmódbeli változtatásokkal, valamint gyógyszeres kezeléssel kontroll alatt tartható, minden negyedik hipertóniás szívbetegnél a szívinfarktusok 30-40 százaléka megelőzhető lenne. Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a 140/90 Hgmm alatti cél-vérnyomásérték elérésével számottevően - akár 25-50 százalékkal is - csökkenthető a szövődmények kialakulási, és a betegek ezzel összefüggő halálozási kockázata. Jelenleg azonban a kezelt betegek 50-70 százaléka nem éri el a kívánt cél-vérnyomásértéket!
Másfelől minden egy százaléknyi koleszterinszint csökkenés két százalékkal mérsékeli a szívinfarktus előfordulásának kockázatát, így korántsem érdektelen a prevenciós hatékonyság kérdése. A legújabb gyógyszerek segítségével akár 30-50 százalékkal is mérsékelhető a káros koleszterin szintje.
AZ UTÓGONDOZÁSA PCI - bár rövidtávon kitűnően javítja a betegek esélyeit és tüneteit - a beavatkozás utáni években a betegek egy részénél ismételten szükségessé válhat a katéteres műtét elvégzése. Azokban az országokban, ahol már régebb óta végeznek nagy számban ilyen beavatkozást, az ismételt műtétek aránya elérheti a 20 százalékot is. Ezért az elmúlt években a szakma egyre nagyobb figyelmet fordított a betegek további gondozására.
A szívizom infarktuson átesett betegek döntő részénél a túlélési esély javításának egyedüli és egyben leghatékonyabb módja a megfelelő, hosszú távú, szekunder prevenciós stratégia alkalmazása. A már érintett betegek körében történő megelőzés jelentőségét mutatja, hogy az összes szívroham fele ismételt bekövetkezésű, az első szívinfarktust követő hat éven belül a már érintettek 40 százaléka újabb szívrohamot vagy szívinfarktust szenved el, aminek túlélésére már csak negyed annyi esélyük van, mint az első alkalommal.
Az utógondozás egyik fő pillére az életmód-változtatás. A dohányzás elhagyása után egy évvel a rizikó jelentősen, akár a felére is csökken, és szerencsére a szívkoszorúér problémákkal már egyszer kezeltek egyharmada spontán abbahagyja a dohányzást. A táplálkozási szokások átalakításával is komolyan mérsékelhető a kockázat, mint ahogy a megfelelő testmozgás is negyedével faragja le az esélyeinket egy következő beavatkozásra.
A koleszterinszint megfelelő csökkentése hasonló nagyságrendű eredményeket hoz. A PCI műtéten már átesett betegekkel készült LIPS tanulmány kimutatta, hogy az eredmények a páciensek koleszterinszintjétől függetlenül megmutatkoztak, és a magasabb kockázatú csoportokban a jótékony hatás még erősebb lehet. A vizsgálat során a cukorbetegségben is szenvedők esetében például az újabb szív- és érrendszeri események száma 47 százalékkal csökkent a kontrollcsoportéhoz képest. Az elmúlt évek klinikai vizsgálatai egyértelműen bizonyították a gyógyszeres prevenció kedvező hatásait. A megfelelő vérnyomáscsökkentők segítségével átlagosan negyedével mérsékelhető a kockázat (pl.: VALIANT tanulmány), de ez a jótékony hatás a betegség súlyosságától függően nagyobb is lehet.
