Egyelőre a kutatók sem tudják, mi okozhatta a nyár végén megfigyelt óriási mértékű algainváziót a Balaton nyugati medencéjében. A Balaton jó ökológiai állapotának biztosításában a vízszintszabályozás kulcsfontosságú, ám ennek kutatása a beígért finanszírozás elmaradása miatt egyelőre nem indulhatott el. Talán a mostani algainvázió kellő figyelmeztetés lesz a döntéshozóknak, hogy nem halogatható tovább a Balaton kutatásának az eddigieknél komplexebb, átfogó megújítása.
2019 nyarán az algabiomassza mennyisége először az elmúlt évekhez hasonlóan alakult, majd augusztus végén hirtelen növekedésnek indult. A tavat már évtizedek óta monitorozó Ökológiai Kutatóközpont, a Balatoni Limnológiai Intézet mérései szerint mennyisége augusztus 26-án a Keszthelyi-medence közepén meghaladta a 100 mg/m3 klorofillkoncentrációt, amely közelítőleg az 1980-as évek átlagos állapotának felel meg. A szomszédos Szigligeti-medencében valamivel kevesebbet mértek, a tó középső és keleti területein pedig késleltetve és mérsékelten jelentkezett az algásodás.Az augusztus 26-ai partközeli mérések szinte teljesen megegyeztek a nyíltvízi eredményekkel. Ott 2-3 nappal később a biomassza meghaladta a 300 mg/m3-t, amely az eddigi legmagasabb Balatonban mért érték (másfélszerese az 1982-ben megfigyelt adatnak) és a tömegprodukció – mely élénkzöldre színezte a vizet – a helyiek beszámolói szerint nem korlátozódott a parti zónára vagy a Keszthelyi-medence egy kisebb részére. Az algatársulás egyedülálló módon kizárólag két teljesen eltérő igényű nyári fajból állt: a fecskemoszatból és a cianobaktériumból. A szeptember elején érkező hidegfront véget vetett a tömegprodukciónak, de számos helyen még napokig fennmaradt a továbbszaporodásra ugyan már nem képes, de még mindig jelentős biomassza.
Egyelőre a tudósok sem tudják az okát, de a fajösszetétel alapján az egyetlen bizonyosság, hogy az algák nem kívülről érkeztek a tóba. A Kis-Balatonon végzett napi rendszerességű vízminőségi mérések alapján rendkívül valószínűtlen, hogy a csúcsot megelőző hetekben érkező, úgynevezett tápanyagpulzus okozta volna a tóban az algák ilyen jelentős elszaporodását. Az algákban megjelent tápanyag valószínű forrásának az üledékből érkező belső terhelés tűnik, ám ismeretlen annak kiváltó oka. Azt sem tudni, hogy egyszeri esetről van-e szó, vagy olyan rejtett változások zajlottak a tóban, melyek rendszeresen okozhatnak ilyen tömeges algásodást.
Az eseményt övező bizonytalanság felhívja a figyelmet arra, hogy a Balaton kutatása napjainkban is szükséges, és számos alapvető kérdéskörben is vannak feldolgozatlan vagy hiányos témák. Talán a mostani algainvázió kellő figyelmeztetés lesz a döntéshozóknak, hogy nem halogatható tovább a Balaton nagy múltú kutatásának az eddigieknél komplexebb, átfogó megújítása.
